Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

}2ö Dr FÜRST LÁSZLÓ. A garaniia in contrahendo intézménye igen messzemenő jogi figyelembevételét mutatja az utaló magatartásnak. Olyankor, midőn a szerződő fél bebizonyíthatólag tudomással bír az általa ígért szolgáltatás teljesítésének utóbb bekövetkezendő akadályairól s a szerződést mégis megköti, a szerződéskötés puszta ténye oly utaló magatartásnak minősül, mely a másik félben téves hitet kelthet, s melyért a magatartást tanúsító fél felelős; még pedig — amennyiben a jog az illető akadályokat szerződésszüntető tényeknek tekinti, a culpa in contrahendóra vonatkozó szabályok szerint (1. pl. a magyar ptk. jav. bsz. 911. §.). d) Az egyik fél utaló magatartása alapjául szolgálhat jogi hatások megszüntetésére is. A hibátlanul létrejött szerződéses viszonyban a hitelezőnek oly tényei, melyekből a kötelemszegő vagy a teljesítéssel késedelmes adós józanul másra, mint a hitelezőnek jogairól való lemondására nem következtethet, avagy oly tényei, melyek alapján méltán fel lehet tenni, hogy a történt szolgáltatással már kielégítettnek érzi magát, már többször arra bírták a bíróságokat, hogy ily esetekben a jogviszony megszűnését deklarálják. így bíróságainknak állandóan követett gyakorlata, hogy a jogok érvényesítésével való túlságosan hosszú késlekedés, melynek alapján a jóhiszemű adós érdekpozicióját megváltoztatta, jogszünést eredményez. (Ezt kimondják többek között a) felszaporodott kamatokra nézve a Magánj. Dtár I. 220., VI. 18., IX. 229., 247. sz., bj tartásdíjakra és baleseti járadékokra: Mj. Dtár X. 60., 61., 62., c) kötelesrészre: III. 65., V. 8., IX. 300. sz. alatt közölt határozatok.) Az utaló magatartásoknak, mint kötelemszüntető tényeknek az említése, átvezet az ügyleten kívüli jog területére, ahol ezeknek a tényeknek hasonló hatásaival találkozhatunk. A háború utáni idők magánjogának legfontosabb kérdései azok, melyek a pénzérték csökkenéséhez fűződnek. A valorizációs követelések egyik legfontosabb megszűnési oka éppen a hitelezőnek negatív utaló magatartása: a jogérvényesítéssel való késlekedése, melyet a kötelezettségének terjedelme felől a nagyfokú jogbizonytalanság következtében többnyire tájékozatlan, jóhiszemű adós lemondásra, illetve arra magyarázhatott, hogy a hitelező követelését a megtörtént fizetéssel kiegyenlítettnek tekinti. Ennek példái az utolsó esztendők gyakorlatából eléggé ismeretesek. Egyéb ügyleten kívüli tényállások között az alaptalan gazdagodás körében, mint a kötelem terjedelmét módosító tényelemek szerepelnek a hitelező utaló magatartásai. Ha ugyanis a hitelező kifejezett vagy hallgatólagos közléseiből az adós arra következtethetett, hogy a kérdéses jogalap fennáll s így ő nem gazdagodott alaptalanul, s ha az adós erre építve, a gazdagodás tárgyán túladott, tehát érdekpozicióját nyilvánvalóan megváltoztatta, csupán meglévő gazdagodása erejéig marad felelős. (L. német