Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

UTALÓ MAGATARTÁSOK. nem mint az anyagi magánjognak, hanem mint a bizonyítási jognak a szabálya áll előttünk, ami valódi természetének felismerését magában Angliában is sokáig megnehezítette. De nemcsak a szerződési kötelmek keletkezésénél van az utaló magatartásoknak ily jogmódosító hatása, hanem találkozunk velük e kötelmek későbbi életfolyamatában is. Ismét csupán néhány példát emelve ki: a) Vagylagos kötelmekben a kötelemnek a vagylagosan megjelölt szolgáltatások közül az egyikre irányulása nemcsak a választásra jogosult fél kifejezett rendelkezése, hanem az utóbbinak oly cselekményei vagy mulasztásai következtében is beállhat, melyek alapján a másik fél joggal feltehette, hogy a választás már megtörtént.1 Ugyanez áll az «elvagylagosodott», azaz az oly kötelemre, mely eredetileg csupán egy szolgáltatásra irányult, azonban utólag bekövetkezett tények (pl. az adós késedelme) folytán vagylagossá vált,2 valamint az ú. n. személyvagylagosság eseteire.3 b) A szerződés felmondására való jog és a rögtöni hatályú felbontás joga elenyészhetik bizonyos konkludens tények folytán, sokszor még akkor is, ha ezek a tények egyidejű, kifejezett jogfenntartás mellett történtek. Az utóbbira érdekes példát szolgáltat az angol precedens-jogban a CroftLumley eset (1858), midőn a bérlő oly szerződésszegést követett el, mely miatt a bérbeadó az ügyletet felbonthatta s tőle kártérítést követelhetett volna. A bérbeadó azonban a következő bérrészietet elfogadta azzal a kijelentéssel, hogy jogait a visszalépésre és a kártérítés követelésére teljességgel fenntartja. A Lordok Házának Bírósága kimondta, hogy a fenntartás a fizetés elfogadásának tényével szemben hatálytalan s hogy a bérbeadó ennélfogva az ügyletet fel nem bonthatja: a non quid dictum, sed quod factum est, inspicitum. (E. Coke, a legnagyobb angol jogtudós tétele.) A magyar munkaügyi bíráskodásban a szolgálati szerződés felbontására való jog elenyészésére utaló magatartások folytán számos példát találunk.4 1 V. ö. a Kúria P. II. 5704/1925. sz. a. 1926 április 22-én kelt ítéletét, melynek értelmében, ha a cséplőgép-munkás felveszi a neki szerződésileg biztosított, a termények hányadában álló bért s ezzel az 1899 : XLII. tc. 8. §-ában részére nyújtott törvényes oltalomról való lemondásának ad konkludens kifejezést, — a rossz termés miatt kártérítést nem követelhet. 2 L. Hitelj. Dtár XVIII. 16. : Aki a másik szerződő felet túlsokáig hagyja bizonytalanságban az őt a másiknak szerződésszegése folytán megillető választással való késlekedése által a felől, hogy melyik jogával kíván élni, a szerződéstől elállottnak tekintendő. 3 Ilyen eset áll elő pl. akkor, midőn a meghatalmazott saját nevében lép fel s köt szerződést ; ha már most a harmadik szerződő fél konkludens tények által kifejezést ad arról való tudomásának, hogy a képviselő mögött a képviselt áll, nem fordulhat többé a képviselő ellen. 4 Pl. Hitelj. Dtár VIII. 29., XVI. 18.