Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

5,8 DF FÜRST LÁSZLÓ. "sítő tények összefüggő sorozatából, vagy éppen valamely állapotnak bizonyos hosszabb időn át való fenntartásából áll. Ilyen viszonyt létesítenek különösen a bérleti, szolgálati, vállalkozási, letéti és társasági szerződések. Ezeknél könnyen érthető, hogy azok a hosszabb időn át követett eljárások és magatartások, melyekben a feleknek állandó akarata jut kifejezésre, nem egyszer pótolni fogják azoknak a hiányát, melyeket a tárgyi jog a néhány pillanat alatt lejátszódó rendelkező cselekmények érvénye szempontjából kénytelen megkövetelni. így különösen az a körülmény, hogy a felek egyike tiltakozás nélkül eltűri, huzamosabb időn át, az érvénytelen vagy létre sem jött szerződésnek a másik fél által való realizálását, — ha a másik fél jóhiszemű — nem ritkán oda fog vezetni, hogy a bíró a jogviszonyt érvényesnek, illetve valósággal létrejöttnek fogja tekinteni. Ilyenkor a tiltakozás elmulasztása a jóhiszemű félben meg fogja erősíteni a jogviszony érvényes létrejötte iránt támadt hitet s így az előbbinek utaló magatartása folytán létrejött képzet lesz a motiváló oka az utóbbi helyzetváltoztatásának, ami azután a tényleges állapotnak jogi állapottá változását eredményezi. A kontinentális jogok általában visszariadnak ennek az elvnek, mint az ily jogviszonyokban feltétlenül irányadó szabálynak az elfogadásától, nyilván azért, mert célszerűbbnek tartják a bíró mérlegelésére bízni azt, hogy ily esetekben a tiltakozás elmulasztása mikor tekinthető oly perenkívüli beismerésnek a mulasztó fél részéről, melynek alapján a jogviszony létrejötte vele szemben megállapítható. Ezért kódexeikben ennek az elvnek csak részleges megnyilatkozásaival találkozunk. (Pl. a magyar ptk. jav. bsz. 1266. és 1326. §§-ban, melyek a bérleti ill. szolgálati viszonyoknak a pusztán tényleges folytatás általi meghosszabbodása iránt rendelkeznek, ha a bérbeadó 15 nap alatt, a munkavállaló pedig azonnal nem tiltakozik a viszony folytatása ellen.1 Ezzel szemben az angol jogban teljes általánosságban áll az ily jogviszonyokban az a tétel, hogy az ügyletkötés és az ügylet jogi feltételei körül felmerült hiányok ipso iure orvoslódnak a félnek oly magatartása által, mellyel ez a jóhiszemű másik félben azt a hitet keltette, hogy az ügylet érvényesen jött létre, feltéve, hogy a másik fél ennek folytán érdekpozicióját megváltoztatta. Ilyenkor ugyanis az utaló magatartást tanúsító fél az angol bizonyítási jog szabályai értelmében el van zárva attól, hogy a perben az ellenfélnek az ügylet érvényességére vonatkozó állítását tagadja, illetve attól, hogy az ügylet érvénytelenségét ő maga állíthassa. Ez az ú. n. estoppel intézményének kereteiben történik, melyben az utaló magatartásoknak a jog által való figyelembevétele a legtisztábban és a legnagyobb általánosságban mutatkozik meg, de egyszersmind az angol jog sajátos szellemének megfelelően 1 Hasonló intézkedéseket tartalmaznak : az Optk. 1114., a német ptk. 568.) a svájci k. j. törvény 291., a Code civil 17?8. g-a, illetve a német ptk. 62$., a svájci törvény .542. art.-a.