Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 6. szám - Az üzem kártérítési felelőssége

SZEMLE. csak kivonatosan ismerteti a pusztán lokális és az átmeneti jelentőségű jogtételeket, utalván a «törvények lapjának» (Journal des Lois megfelelő helyeire. Miután a lengyeleknek évszázados kiesés után ötféle jogterülethői kellett megorganizálniuk államukat, háború után és újabb háború közben, két nem különösebben barátságos nagyhatalom szomszédságában : igen terjedelmes és nehéz jogi alapvetéseket és kiépítéseket végeztek. Kezdődő koditíkációjuknak (1. már 1919 jun. j-iki törvényüket) egyik főcélja az unifikáció. Egyes alkotásaik bátor eredetiséget is mutatnak (pl. nálunk is jólismert valorizációs elrendezésük). A fősúly általában a közjogiakon van. Érdekesek a gyorsított büntető-eljárás adatai is (I. kötet 2. füzete, 55. lap). 1919—1924 közt, tehát hat év során, kétezret meghaladó számú vádlott ellen 679 halálos ítéletet hoztak (33%). Általában energikus és felfokozott állami akciónak a jogi lecsapódását találjuk ezekben a füzetekben ; és nem egy tekintetben érezzük a lengyel problémákat és megoldás-kísérleteket rokonnak a mieinkkel. Dr. Baumbach: Taschenkommentar des Arbeitsgerichtsgesetyes, Berlin, 1927. Verlag Ottó Liebmann. Az új német munkásbírósági törvényt részletesen feldolgozza a berlini Kammergericht tanácselnöke, akinek a német perrendtartás kitűnő kommentárját is köszönhetjük. Ugyanazon rendszerrel történt a feldolgozás, mint a német perrendtartásé, szerzőnek páratlanul nagy gyakorlata és gyakorlati érzéke nyilvánul meg e kommentárban. A magyarázatoknak rövidre fogott, szinte távirati szövege mellett is számtalan vitás kérdést világít meg és dönt el a szerző. A német joggyakorlat bizonyára nélkülözhetetlen könyvként fogja fogadni ezt a müvet. SZEMLE. Felhívás. Felkérjük a^on olvasóinkat, kik előfizetésüket még nem újították meg, hogy a? előfizetési díjat beküldeni szíveskedjenek, hogy a lap küldésében fennakadás ne álljon be. - A\ ügyvédi numerus clausus gondolata sokat szerepelt a lefolyt hetekben. Abban az alapfelismerésben, hogy túlsók ügyvédünk van, voltaképp mindenki egyetért. Folyik ebből a tényből elsősorban a pályán működők megélhetésének a veszélyeztetése : az élen haladók keresete nem növekszik a kar zöme nehéz helyzetben van, számosan a nyomorgás határán vergődnek. Folyik továbbá, természetszerűleg, egyes ellenállásra gyengébb elemeknél a kari ethika lazulásának lehetősége. És folyik bizonyos fokig az ügyvédi munka átlagnívójának a csökkentése, amire egyébként közrehat másfelől a bíróságok túlterheltsége is. (Hiszen nemcsak a védőbeszédek régi eloquenciájának meghallgatására kevés immár az idő és ideg, hanem olykor a nagy civilis fejtegetések elmélyedő végigolvasása is.) A bajok kézenfekvőek. Mindenki szeretné, ha kevesebb lenne az ügyvéd. De már az orvoslás mikéntjére nincs egyetértés. A budapesti kamara ellenzi a zárt létszám behozatalát, s a saját hatáskörében az ügyvédjelölti álbejegyzések irtásához fogott, ettől remélvén a még mindig tóduló succrescentiának jó pár száz fejjel csökkenését. Kormánykörök ellenben a numerus clausus radikálisabb gondolatával foglalkoznak, természetesen a 2Ű*