Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az elmebeteg házastársak bontóperbeli jogképessége

20 AZ ELMEBETEG HÁZASTÁRSAK BONTÓPERBELI JOGKÉPESSÉGE. kezményekkel járván, az elmebeteg alperest hathatósabb támogatásban kell részesíteni annál is inkább, mert a támadás a legtöbb esetben relatív okokra levén alapítva, a bírót a támadással szemben a legaprólékosabb részletekig fel kell világosítani annak alaptalanságáról. A bontó okul felhozott tények és az ezekre alapított kereseti kérelem megtörik ugyanis az elévülésen, a megbocsátáson, a beleegyezésen, a részességen és még egy sereg olyan méltánylást érdemlő körülményen, amelyek a házasélet egész tartalmának feltárása útján kerülnek a bíró szemei elé és bocsáttatnak a bíró elbírálása alá. Ha az elmebeteg nincs abban a helyzetben, hogy mindezeket a részletkérdéseket közölni tudja a törvényes képviselőjével, kétségtelen, hogy az ő védelmét kellőképpen ellátni nem lehet és a kellő védelem lehetetlensége következtében nem volna igazságos kitenni pl. az elmebeteg nőt annak, hogy a tartásdíjtól megfosztassák, ami pedig a törvény 90. §-ának értelmében külön megállapodás nélkül be kell, hogy következzék az esetre, ha az elmebeteg vétkéből bontatik fel a házasság. Igaz, hogy a házasságbontó kereset csakis olyan bontó okokra volna alapítható, ámeneket az elmebeteg házastárs még épelméjű korában szándékosan követett el, azonban számtalan esetben tapasztaltuk, hogy a keresetben felsorolt bontóokok az alperes védekezése folytán semmivé zsugorodtak össze, sőt nem egy olyan eset fordult elő, amikor az alperes védekezése folytán kiderült, hogy a házas életközösség feldúlásában nem alperes, hanem az alaptalan bontóokokkal támadó felperes volt a hibás. A házasságbontó per bűnösséget és vétkességet kutat. Eltekintve a bíró nyomozó hatalmától, a vád és védekezés tekintetében is feltűnő a bűnvádi perhez való hasonlósága. A bűnvádi perben is a magánvádló vagy az ügyész szándékosan elkövetett cselekmények miatt akarja megbüntettetni a vádlottat, mégis, ha a per során kiderül, hogy a vádlott elmebeteg s így nem tud védekezni, nem fohtatható ellene a bűnvádi per annak dacára, hogy a bűncselekmény elkövetésekor épelméjű volt és cselekménye beszámítható. A Bp. 264. §-a szerint már a vádtanács elutasítja a vádiratot, ha kiderül, hogy a terhelt gyógyíthatatlan elmezavarban szenved, illetve felfüggeszti az eljárás továbbfolytatását, szakértőkkel vizsgáltatja meg a terheltet, ha nála elmezavar látszik fennforogni és az eljárás mindaddig függőben marad, «míg a bíróság meggyőződést nem szerez a felől, hogy a terhelt elmeállapota a beszámítást nem zárja ki vagy hogy az gyógyíthatatlanul meg van zavarodva*. Gyakran látunk olyan eseteket, amidőn az elmeorvos szakértők elme-' betegnek nyilvánítanak olyan egyéneket, akik elmeműködésük bizonyos irányában zavart mutatnak fel, míg viselkedésüknek és elmeműködésüknek ezen zavart részétől független egyéb részei normálisak. Látunk olyan eseteket, amidőn az illető egyének még mindig gondnokság alatt vannak vagyoni vagy büntetőjogi okokból, holott már meggyógyultak, gondnokságuk megszüntetését azonban senki sem kérelmezte. Látunk olyan eseteket, amidőn az elmebetegnek nyilvánított egyén messzi túlhaladja az elmebeli képesség dolgában a gyengeelméjűt, aki pedig a törvény értelmében csak korlátozott cselekvőképességü s a házassági perben saját személyében járhat el. Mellesleg megjegyzem, hogy az orvosi tudomány megfigyelései szerint a gyengeelméjűség a kevésbbé gyógyítható, sőt állítólag gyógyíthatatlan, míg az elmebetegség, amely igen gyakran heveny természetű, gyógyítható. Mindezek után kétségtelennek látszik, hogy a törvény nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az elmebeteg alperesként házasságbontó perbe legyen vonható. A Pp. 645. §-a azt mondja, hogy a bontó- és válókereset