Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Törvény és bíró

'4 D? PAP JÓZSEF : TÖRVÉNY ÉS BÍRÓ. sehung» nemes feladat, amely hálára kötelezi az egész jogkereső közönséget, csakhogy ez a feladat a maga teljében sohasem lesz jól megoldva. Mi tűrés, mi tagadás, be kell látnunk, hogy ezen előrelátás a jövőbe, ezen előre való gondoskodás sokszor csalóka lidércfény, azaz egyáltalán nem létezik, mert nem látja előre a jövő eseményeit és ha igen, akkor sokszor igen korlátozott realitással bír. Az élet nem áll meg egy pillanatig sem, de folyton fejlődik, caleidoscopszerüen új és ismét új ténybeli elemeket tüntet fel kiszámíthatatlan sokféleségével, melyeket a törvényhozó a törvény megalkotása alkalmával nem látott, rendszerint nem is láthatott, nem is sejthetett és így a törvényhozó nem is volt azon helyzetben, hogy a jövő fejlődését és alakulását mérlegelhette volna, tehát nem is alkothatott olyan jogszabályokat, amelyek szerint ezen új helyzet meg és elbírálható. Az élet sokszor megoldhatatlan problémákat vet fel a korábban hozott jog szempontjából. Tény az, hogy a törvények tökéletlenek, nem tükrözik vissza mindég teljesen és híven a törvényhozó akaratát. A törvényhozás munkája sok kézen és retortán megy át, sok törvénynél világosan kimutatható, hogy a parlamenti módosítások rontották el az eredetileg helyes törvényjavastatot, megzavarták annak egységét és egyöntetűségét. Savigny szerint, aki nagy híve és előharcosa volt a történelmi iskolának, különböztetni szokás az úgynevezett komplett és úgynevezett hiányos törvények között. A komplett törvényeknél az interpretáció rekonstruálja a törvényben lakozó jogi eszmét, tehát csak deklaratív természetű lehet, azaz a bíró a törvényhozó álláspontján van és annak a működését, szellemi munkáját ismétli. Prendre la loi telle qu'elle. A hiányos törvények interpretációjánál a pozitív jogszabályt a bíró kénytelen kiegészíteni, csak az a kérdés honnét? önmagából-e szubjektív akarata, elgondolása tárházából, avagy magából a pozitív jogból. Nézetünk szerint magából a törvényekből és a jogrendszerből. A megengedett és szokásos törvénymagyarázatokkal és az analógiák alkalmazásával kell eljutni azon jogszabályhoz, amely alkalmazandó. Keresni kell a legis ratiót a meglévő szabályokból, logikus eljárással, indukcióval és abstrakció segítségével, amely tudományos exactsággal viendő keresztül. Az ítélkezésnek az alapját ilyen esetekben keresni kell «a dolog természetében-), a «szociális viszonyokban*), «a gazdasági lehetetlenülésben», amint azt a méltányosság az élet körülményeire és az életfelfogásra vonatkozólag megkívánja stb., stb., de sohasem a törvényen kívül, értve itt nemcsak a törvény betűjét, de szellemét is. Ha a bíró akaratának szabad folyás engedtetnék, ha a törvényrendelet vagy jogszokás nem korlátozná a bírót, úgy a bíró szabad akaratával olyan faktor osonna be az ítélkezés munkájába és szellemi mechanizmusába, amely csakhamar veszélyessé válhatnék, mert ezen libre recherche alakjába bujtatott bírói akarat nem volna ellenőrizhető. Ha ilyen úgynevezett szabad jogalkalmazás, freie Rechtsfindung megengedtetnék,