Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

2r8 BÍRÓI GYAKORLAT. mésü árúja. A bíróság azt a vitatott kikötést, hogy alperest szóbeli megállapodás szerint saját termésű árúját adta el, nem tekintette a kötlevél írásos tartalmával ellenkező, s így figyelembe nem vehető megállapodásnak és ezért elrendelte a szóbeli megállapodásra vonatkozólag a bizonyítást. (3530/1025.) t Az árúüzleti szokások értelmezésére vonatkoznak az alábbi határozatok : A szokások 4. §-a szerint a\ ellenkoilevél beküldését követelő fél kényszerlebonyolítást eszközölhet, ha a felhívott fél az ellenkötlevelet meghatározott határidőn belül be nem küldi. Ennek ellenére nem ismerte el jogszerűnek a bíróság a kényszerlebonyolnást, amikor a határidő leteltével előzetes figyelmeztetés nélkül az eladó emelkedő árak mellett eszközölt kény szerlebonyolítást. Az ítélet szerint a 4. $-ban foglalt ez a jog szorosan értelmezendő. Emelkedő árak mellett az eladót nem fenyegette az a veszély, hogy a vevő az ügyletet elismerni nem fogja és így az ellenkötlevél pontos beküldésének elmulasztása az eladó érdekeit nem veszélye/ tette. Ily tényállás mellett a határidő letelte után nyomban előzetes figyelmeztetés nélkül eszközölt kényszerlebonyolítás a jóhiszemű kereskedelmi forgalomban kialakult szokásokkal össze nem egyeztethető és így jogsegéh ben nem részesülhet. (1902/192^.) Ha a szerződési mennyiségből a szokások 5. §-ában engedélyezett 2%, illetőleg «cca» kikötés esetén 5. §-nál több hiányzott, a hiányzó mennyiségre nézve nem az 5. sj-ban, hanem a késedelmet szabályozó fejezetben foglalt elvek nyernek alkalmazást különösen a jogfentartó cselekmények az elszámolás és az elévülés tekintetében is. (1714/1923.) A vevő az árút december 4. napján «schiffrei» kikötéssel vásárolta. A vevő az eladó szállítási késedelme esetén sem számíthatja fel az abból származott kárét, hogy a vásárolt árút nem hajón, hanem vasúton, drágább fuvardíj mellen, kellett kiszállítania. Azáltal ugyanis, hogy a vétel december 3-án, tehát olyan időben történt, amikor a dunai hajózásnak a várható jégzajlás miatti beszüntetésével naponként számolnia kellett, a vevő magára vállalta azt a vészéi)t, hogy az árút vízi úton esetleg már nem lehet szállítani. (122/92.4.') A szokások 27. §-ának az az intézkedése, amely szerint esős napok az á adás-átvétel idejét megfelelően meghosszabbítják, csak helyi vétel esetére nyerhet alkalmazást, ellenben nem alkalmazható, amidón az eladó az árút a vevő részére vasúton tartozik a teljesítés helyéről tovább küldeni. (3012/1925.) A szokások régi 35. § - át 1925 június 1. előtt kötött ügyletre nézve sem alkalmazta a bíróság és paritásos vétel esetén nem ítélte meg a feladási állomás és a paritásos állomás közötti helyi fuvardíjat a vevő javára, amikor az árú a rendeltetési állomáshoz a paritásos állomásnál közelebb fekvő helyről került feladásra és így a vevő még megtakarított fuvardíjat. Viszont az eladó javára sem ítélte meg a fuvardíjkülönbözetet, amely a rendeltetési állomás viszonylatában a paritásos és feladási állomás között felmerült, mert a régi szokványok ezt a jogot az eladó javára nem biztosították és az sem volt az adott esetben megállapítható, hogy a vevő a fuvardíjmegtakarítást az eladó megfelelő károsodásával érte el. (1713/1923 ) A szokások jelenlegi 35. §-a szerint ez a különbözet az eladó javára elszámolandó lett volna. Július 18-án szállítási határidő megjelölése nélkül jött létre búzára nézve kötés. Bárha a szokások 10. §-a szerint az ügylet azonnal teljesítendő, ha teljesítési idő szerződésben meghatározva nincsen, a bíróság a késedelmet nem 8 nap elteltével, hanem csak aug. 15-ével tekintette beállottnak. Megállapította, hogy július 18-iki bú^akölés nyilván új búzára vonatkozott