Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. és így más megállapodás hiányában a felek szándéka arra irányult, hogy a búza cséplés után azonnal elszállíttassák. Ily tényállás mellett a szállításnak legkésőbb aug. ií-éig kellett volna eszközöltetnie. (2750/924.) A minőségi kifogással kapcsolatban megállapította a bíróság, hogy az, aki megbízotti minőségben az ügyletet megkötötte, ez alapon még nincs jogosítva, hogy minőségi kifogásolás esetén az eladó helyett eljárjon és intézkedjék. (2453/1924.) Viszont azt a személyt, akit a minőségi kifogásolás után az ügyben való intézkedés céljából a vevőhöz küld, feljogosítottnak kell tekinteni a minőségi vitának mindenféle olyan rendezésére, amety a kereskedelmi forgalomban előfordulni szokott és a kiküldött meghatalmazásának korlátozott voltára, különös utasításokra az eladó csak úgy hivatkozhatik a vevővel szemben, ha a vevőnek a kiküldött személy meghatalmazásának korlátozott voltáról tudomása volt. (180/1923.) A vevő, kinek az eladó nem megfelelő minőségű árút szállított, a szakértő-bizottság által megállapított százalékos értékkevesbletet nemcsak a szerződési ár, hanem a magasabb továbbeladási ár után kívánta számítani, tekintettel arra, hogy saját vevőjének a továbbeladási ügyletben kikötött vételár után volt kénytelen a megfelelő százalékú értékkevesbletet megtéríteni. A bíróság nem fogadta el jogosnak a továbbeladási ártöbblet után számítolt s^á^alékos édékkevesblct iránti követelést s azzal utasította el a keresetet, hogy a szokások 57. ?)-a szerint az eladó a megállapított értékkevesbleten felül csak a szerződésellenes bemutatásból származó költségeket köteles megtéríteni, s így egyéb kár megtérítésére tételes szokványintézkedés hiányában a vevőnek nincs igénye. (1342/1925.) A döntés helyességéhez szerintem szó fér. Az általános jogelveknek és az igazságnak csak az felelne meg, ha a szerződésellenes teljesítéssel okozott teljes kárt megtérítené az eladó a vevőnek, jelen esetben pedig kétségtelen, hogy a vevő kára, nevezetesen az az értékkevesblet levonás, amelyet saját vevőjétől eltűrni kénytelen, a nem megfelelő minőségű árú szállításának közvetlen folyománya. A szokások sem zárták volna ki, szerintem, a vevő ezen igényének elismerését, tekintve, hogy az 57. §. nem értelmezhető véleményem szerint úgy, mintha abban a szerződésellenes szállításból folyó jogkövetkezmények taxativ, kimerítő felsorolása foglaltatnék. Ha a vevő az árút átvette és értékkevesbletet kér, őt terheli a bizonyítás a meg nem felelő minőség tekintetében, következésképpen ő köteles az expertise megtartásáról gondoskodni. (3763/1925.) A késedelemre vonatkozó határozatok közül jelentőségben messze kiemelkednek azok, amelyek azt a kérdést döntötték el, követelheti-e a szerződéshez hű fél konkrét kárának megtérítését akkor, amidőn a késedelem havi piaci árhoz képest javára árkülönbözet nem mutatkozik, nevezetesen követheti a vevő kárát, mely abból származott, hogy az árú továbbeladásánál elért haszontól saját vevőjének a késedelem folytán bekövetkezett elállása folytán elesett. Tipikus alakja a szóbanforgó tényállásnak az, hogy A vett Btől búzát pl. 400,000 koronáért, s ugyanarra a szállítási határidőre továbbadta C-nek ^00,000 koronáért. A teljesítés napján a búza ára 350,000 koronára csökkent. A, bár nincs a piaci árhoz képest különbözet. 100,000 korona kártérítést kér, mert a késedelem folytán C vele szemben az ügylettől jogosan elállott. Tömegesebben merültek fel ezek a perek éppen a búzának áralakulása folytán. Nevezetesen sok ügylet hosszabb teljesítési határidő kikötésével jött létre, amely idő alatt a búza ára lényegesen emelkedett, majd a teljesítési idő elérkeztével nagy árhanyatlás következett be.