Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. 1923 : XXXIX. tc. szerinti kamatlábat esetről-esetre megállapítani. Kár. hogy a kormány ennek a várakozásnak meg nem felelt és a hitelviszonyok időközi lényeges változása ellenére 1924 december óta nem változtatta meg a kamatszabálvokat. A ma már túlmagas kamattételek fentartása egyrészt éles ellentétben áll a pénzügyi kormány és a jegybank kamatpolitikájával, amely normális, olcsó hiiel lehetőség szerinti visszaállítását tűzte ki céljául, másrészt a jogélet terén bizonytalanságot teremt, mert nincs oly szabály, amelyet a bíróságok megnyugvással alkalmazhatnának és amelvnek alkalmazására a felek számíthatnának. Felette időszerű volna, hogy a kormány rendeletalkotási hatalmánál fogva a kártérítési kamatot leszállítja és egyébként is a kamatkérdés gyökeres rendezésével eloszlassa a most uralkodó sok homályt és ellentmondást. Az értéktőzsdei forgalomban beállt visszaesés észlelhető volt az elmúlt év tőzsdebírósági gyakorlatában is. Az eldöntésre kerülő pereknek túlnyomó nagy része keletkezett az áruüzlet köréből. Hatásköri kifogás kapcsán kimondta a bíróság, hogy nem kereskedelmi, hanem gazdálkodó társaság tagja is saját személyében egyetemlegesen felel a tarsasági kötelezettségekért, ha a társaság állandóság jellegével bíró szervezet mellett közös céget használ és ezen cég alatt vállal kötelezettségeket, s ha a kérdéses tagnak neve a társaság ezen cégében bentfoglaltaiik. Az •egyetemleges anyagi jogi felelősség folyamánvaként megállapította a bíróság, hogy a társaság tőzsdebírósági alávetése alapján ez a felelős tag is perbevonható a tőzsdebíróság előtt. A döntést a bíróság elsősorban a forgalom biztonságának követelményeivel indokolja, de arra is utal, hogy ilyen tényállás mellett a társasági ügyvitellel megbízott tag megbízottjának tekintendő annak a társtagnak, aki tűri, hogv a nevét is magában foglaló társasági cég alatt az ügyvivő tag ügyleteket kössön. (2386/926.) Ez a döntés, ha nincs is teljes összhangban a magánjogi társaságra vonatkozó dogmatikus felfogással és a rendes bírói gyakorlatból nem támaszkodhatik tudtommal precedensekre, bizonyára megfelel annak a fejlődési tendenciának, amely a nem kereskedelmi, de állandó gazdasági célú és a forgalomban gazdasági egységként jelentkező társaságok jogviszonyait lehetőség szerint a kereskedelmi társaságok elveihez hasonlóan kívánja rendezni. A vevő értesítette eladóját, hogy a kötésbeli korpamennyiséget egy harmadik személynek az eredeti kötjegy alapján továbbadta és utasította őt, hogv felperesnek szolgáltassa ki ellenérték kifizetése mellett az árút. Ez a rendelkezés a bíróság felfogása szerint nem engedményezést, hanem csak utalványozást foglal magában. Miután az alperesi eladó az utalványt kifejezetten elfogadta, a K. T. 292. §-a értelmében közvetlenül az utalvánvossal szemben vált kötelezetté, hogy az utalványban foglalt meghagyást teljesítendi. Ezért a bíróság nem adott helyt azoknak a kifogásoknak, amelyeket az utalványozott eredeti vevőjével való jogviszonya alapján támasztott, nevezetesen nem adott helyt a teljesítési határidő elérkezte előtt fizetésképtelenné vált utalványozó elleni követelés címén érvényesített beszámítási kifogásnak. Az utalvány szerint az árút az utalványozó által fizeiett előleggel csökkentett vételárhátralék ellenében kellett kiszolgáltatni. Nem szállítás miatt a bíróság arra is kötelezte az utalványozott eladót, hogy az utalvánvosnak az előieget kifizesse. Az utalvány értelmében ugyanis az utalványosnak az árú szállítása esetén is meg kellett volna kapnia ellenszolgáltatás nélkül az előlegnek megfelelő értéket. (1060.1924.) A kötlevél nem szólt arról, hogy a vétel tárgya az eladó saját ier-