Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. megállapítását és mindazon esetekben, midőn az árkülönbözeti nyereség megszerzésére irányuló kétségbevonhatatlan, valódi üzleti célzatot nem állapít meg, a különbözeti kifogást elutasította. (K. IV. 3907/1925. K. J. 126.) A vasúti nem^etkö-i egyezmény 45. §. 4. bekezdése szerint csak az oly felszólamlás idézi elő annak elintézéséig az elévülés szünetelését, melyet a jogosult ad be a vasúthoz. Más, igazolatlan személy felszólamlásának a Kúria ily jelentőséget nem tulajdonít, midőn kimondta, hogy a fuvarozási szerződésen kívül álló felperes az igényjogosult átvevő engedményének bemutatása nélkül az Egyezmény 16. cikkében foglaltak alapján ily jogosult személynek nem tekinthető. (K. IV. 2140/192^.) A vasút elleni valorizációt ez évben mind több határozat ítéli meg. így 30%-ot a vasút késedelmes elintézése címén (K. IV. 2982/1925. K. J. 18.) 50%-ot a felszólamlás napjától kezdve. (K. IV. 6425/1924.) Egy esetben ioo0,0 erejéig, vagy a teljes érték megfizetésére kötelezi a vasutat. iK. IV. 5 5 56/1924. Ht. 52.) Más határozatok azt az elvi kijelentést teszik meg, hogy a valorizációs bírói gyakorlat által megállapított jogszabály az állam által fenntartott üzemekre is vonatkozik (K. IV. 2646/1925. K. J. 57.) és a késedelmi kártérítésről rendelkező 1923 : XXXIX. t.-c. 8. § kedvezményes rendelkezései sem zárhatják ki a valorizációt (K. IV. 7136/1925. K. J. 30.) Mint látjuk, a joggyakorlat itt határozottan ellentétbe helyezkedett a valorizációs javaslattal, viszont az 1926 : XI. t.-c. 17. §-a az állami üzemek ellen és vasutak ellen (kivéve a berlini egyezményen alapuló perek) indított valorizációs perek felfüggesztését rendelte el a valorizációs törvény meghozataláig, de legkésőbb 1 927 végéig. A biztosítás terén csak egy valorizációs határozatra hivatkozhatunk, midőn az életbiztosítási kötvényben a biztosítási összeg világosan «Frank in Gold» címen volt feltüntetve és midőn a díjnyugtákon is a biztosító aranyfrank, illetve aranyfrank értékű fizetést ismert el. ^K. VII. 5171,192;. K. J. 75.) Viszont azért, mert a biztosító a biztosítási összeget hasonló kikötés hiányában csupán papírkoronában akarja fizetni, a felvett biztosítási díjak valorizált visszafizetése nem követelhető. (K. VII. 5192/1925. K. J. 78.) Hogy a bírósági titkár, ki a váltóóvást felvette, helyesen ítélte-e meg jogosultságát, érvénytelenséget nem von maga után. Az óvásban nem kell okvetlenül megemlíteni, hogy a bemutatás mily célból történt. Nem kell az óvásból kitűnni a megbízási viszonynak sem. K. VII. 6350 192;. Hdt. ^4.) Ha-