Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. I77 ben esedékes járandóságokra nem terjed ki, ezért a Kúria erre az időre a törvény életbelépése előtt kialakult jogszabályokat tekinti irányadóknak és ezért 1925 augusztus i-től havi 480,000 koronát, a megelőző időre pedig havi 860,000 korona nyugdíjat ítélt meg. iK. II. 4542/1925. Hdt. 99.) Részvénytársaságok egyesülése esetében a nyugdíjakért a beolvasztó részvénytársaság felelős. Az arányszám megállapításánál pedig az egyesült társaságok saját vagyonának együttes összege irányadó, melyet azok 1914 július 1. napját megelőző időpontban készített utolsó mérlegükben kimutattak. (K. IX. 3542/1926. Hdt. 98.) A névre s^óló részvények átruházásánál a Kúria nemcsak a részvényesi jogok gyakorlása szempontjából követeli meg a forgatmányt, hanem a részvényátruházást is rosszhiszeműnek mi nősíti, ha az eladót a hátiratok mint birtokost nem igazolták, sőt a Kúria 2^ darabból álló kötés vétele esetén, midőn a részvények egy része üres hátirattal volt ellátva, más része pedig egyáltalán nem volt forgatva, a hátirattal ellátott részvények átruházását sem tekintette jóhiszeműnek. (Hdt. 87. K. IV. 5595/1925.) E döntéssel szemben joggal utaltak arra, hogy a részvényátruházásnál az okiraton kívüli legitimáció is elegendő lehet, pl. öröklés, árverés és legalább is kétséges, hogy a tőzsdei forgalom szokásai alapján a névre szóló hátirat nélküli részvény szerzése rosszhiszeműnek tekinthető. Még kétségesebb a formailag is szabályszerű hátirattal ellátott részvényekre vonatkozó döntés, melyet a bíróság az ügylet «egységes» voltával indokol. Abban a kérdésben, hogy a névre szóló részvény átruházása az alapszabályok intézkedése által korlátozható-e, irányadó szempont az, hogy a korlátozás nem lehet oly terjedelmű, hogy a részvényforgalmat lehetetlenné tegye, ellenben nincsen akadálya annak, hogy a részvényátruházás alapszabályszerűen bizonyos különleges, a részvénytársaság céljai által igazolt korlátozásoknak vettessék alá. Nem ellenkezik a törvénynyel az sem, hogy öt szavazatnál többet egy részvényes sem gyakorolhat. (K. IV. 5423/1926. K. J. 145.) Sok támadásban részesült a szavazati jog lekötésére (szindikátus) vonatkozó határozat (K. IV. 3478,1925. lásd Sichermann cikkét a Jogtudományi Közlöny 1926. 15. számában); ez törvénybe ütközőnek jelentette ki az oly megállapodást, melv a részvényesek szavazati jogait jogutódaikra is kihatólag leköti. Ez az álláspont lehetetlenné tenné a szindikátusi szerződést, mely lényegileg a lekötött részvények szavazati jogát szaba lyozza és mely természetszerűleg jogutódlás esetén, akár kifejeJogállam XXVI. évf. 4—5. tüzet. 12