Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

JOGGYAKORLAT. nyugdíj átértékelését nem zárja ki és a 24. § rendelkezése szerint ennek a törvénynek életbelépésekor folyamatban levő perben e törvény életbelépésének napjáig felmerült perköltség viseléséről is úgy kell határozni, mintha a bíróság az ügy érdemében az ennek a törvénynek életbelépése előtt alkalmazásban volt jogszabályok szerint határozna. (Kúria 1027 jan. 15. P. II. 8236/1925, sz.) Örökösödési viszonyból folyó pénzkövetelések a rendelkezés idejekori érték s\erint átértékelendők. A fennálló törvénykezési gyakorlat szerint az örökösödési viszonyból folyó pénzkövetelések rendszerint átértékelendők s ha a pénzkövetelés végrendeleten vagy vagy halál esetére szóló más rendelkezésen alapszik, az átértékelésnél a pénzkövetelésnek azt az értékét kell rendszerint számításba venni, amelyet az a végrendelkezés idejében képviselt, mert az ellenkező világos kikötése nélkül fel kell tenni, hogy az örökhagyó valószínű akarata az volt, hogy örököse vagy hagyományosa valóságos belső értéke szerint kapja meg azt az összeget, amelyet neki juttatott. (Kúria 1926 dec. 21. P. I. 6743/1926. sz.) A valorizáció az I. tanácsnál teljesen kikristályosodott az örök- és családjogi kérdések tekintetében. Ha a mérv tekintetében nem is állít fel határozott számot, mint az egyik hiteljogi tanács (50%), felállít oly elvet, ami a felértékelés kérdését szilárd bázisra juttatta. Ez a gyakorlat, amelynek klasszikus kifejezője e határozat, a tiszta felértékelési, az identitási szemlélet alapján áll, miként a másik magánjogi tanács (V.) fenti határozata. Kamat az átértékelt kárösszeg után is a kár felmerülte óta jár. Az alperesek ama ellenvetésének, amely szerint átértékelt összeg után csak az ítélethozatal napjától lenne kamat megállapítható, elfogadható alapja nincs, mert a kártérítéssel tartozó olyannak tekintendő, mint aki a kár felmerülése óta késedelemben van s ettől kezdve kamatszolgáltatással tartozik a kárkövetelés átértékelése esetében is. (Kúria 1927 jan. 25. P. VI. 142/1926. sz.) Ingatlan vételárhátralék valorizálása. I. Az ingatlanra vonatkozó adásvételi ügylettel az eladó megválik ingatlanától, melynek helyébe vagyoni ellenértékképpen a kialkudott vételár lép. Az eladott ingatlan értékében utóbb beálló változás ennélfogva az eladóra nézve közömbös és abból reá jogilag sem előny, sem hátrány nem háramolhat. Nem sértett ennélfogva anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy a peres vételárhátralék kiegyenlítéséül követelhető összeg meghatározásánál az eladott ingatlan értékében utóbb beállott változást figyelembe nem vette. Az átértékelés szempontjából, ha az ingatlanra vonatkozó adás-vevési szerződés megkötésétől a vételár kifizetéséig a pénz értéke jelentékeny mértékben csökkent; az eladó a vételárat vagy vételárhátralékot annak a szerződéskötés idejében volt értékében követelheti, mert a felek feltételezett szerződési akarata nyilván a vagyontárgyak egyenlő értékű kicserélésére irányult. Anyagi jogszabályt sértett ehhez képest a fellebbezési bíróság azzal, hogy az átértékelés kezdő időpontjául nem a szerződéskötés napját, hanem az esedékesség s illetve a fizetés elmulasztásának a napját vette alapul; mert az átértékelés alapja nem a késedelem, hanem az egyenlő értékkicserélés elve, ami helyesen csak akként alkalmazható, ha a vételár a szerződéskötés időpontjában fennállott érték szerint vétetik számításba. Kamat az állandó bírói gyakorlat szerint csak az eredeti tőke (250.000 K = 20 P) után jár. (Kúria 1927 jan. 13. P.V. 4724/1926. sz.)