Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

*34 JOGGYAKORLAT. II. Az ingatlanokra vonatkozólag létrejött adásvételi jogügyletekkel kapcsolatban kialakult bírói gyakorlat értelmében az értékkicserélés elve lévén irányadó, a bírói ítélkezés arra irányul, hogy az ingatlan eladója, teljes egészében megkapja annak az ingatlannak az értékét, amely ingatlan mint teljes értékű tárgy jut a vevő tulajdonába. Ehhez képest, amidőn ingatlan vételárhátralékának megfizetésénél adott esetekben arról van szó. hogy az időközben beállott pénzromlás következtében az ingatlan vételárával vagy annak bizonyos részével adós vevőfél, a vételárat mily mértékben fizesse meg az eladónak, nem az az irányadó szempont, hogy vevő a fizetésnél késedelemben, sőt rosszhiszemű késedelemben van-e, hanem az, hogy az eredetileg kikötött vételár, avagy annak hátraléka fejében a vevő térítse meg az eladónak az ingatlannak a szerződéskötés alkalmával — a kölcsönös értékkicserélésnek a mindenesetre szemmeltartottnak tekintendő — kikötött elllenértékét, másszóval a vételárat vagy annak hátralékát a pénz belső értékének leromlása folytán, átértékelve (valorizálva) fizesse meg. amely átértékelésnél még azt kell azután figyelembe venni, hogy esetleg a fennforgó méltánylandó körülmények nem indokolják-e az átértékelésnek bizonyos hányadrészekben való megállapítását. (Kúria 1927 jan. 12. P. I. 3255/1926. sz.) A tiszta identitási szemlélet érvényesül e határozatban, amely az első esetben szakít még a fedezeti elvvel is. Pedig a valorizáció őskorában éppen az vezetett legelébb az ingatlan vételárhátralék felértékeléséhez, amenynyiben a megvett ingatlan értékemelkedése — szemben a leromlott vételárral — tette legkirívóbbá azt, hogy a (vételkori) korona már nem egyenlő a (fizetéskori) koronával. Itt adódott legközelebb a jogszabály : a szerződés értelmezés általános szabálya, amiből vezethető le a feleknek az értékek kölcsönös kicserélésére irányuló akarata, mint fellevés. Helyesen vezeti végig az elvet a Kúria, amikor a felértékelés időpontjául a szerződéskötés napját veszi; mintha azonban megtörne e gondolat a kamatkérdésnél ! Óvadék valorizációja. Jogszabály ugyan az, hogy a hitelező a neki az adósa által biztosítékul átadott vagyonértéket eltérő megállapodás esetén kívül sem nem használhatja, sem annak állagát meg nem változtathatja. Ez a szabály azonban csak a zárt, vagyis olyan biztosíték tekintetében nyerhet alkalmazást, amelyet a hitelező az adós utasításához képest a saját vagyonától elkülönítve, külsőleg is felismerhető egyedi értékként tart őrizetében, mert minden más esetben a hitelező a biztosítéki értéket az adós ellenőrzése nélkül használhatja. Kérdéses esetben a biztosítékot vevő fél azt a biztosítékot adó fél javára könyvelte, az beleolvadt a biztosítékot vevő üzleti vagyonába, aki mint kereskedő, azt a nemzetközi jellegű üzlete körében hasznosította, de a visszaadása körül késedelembe nem esett, mert az ekként biztosított cseh korona követelését az alperestől mai napig sem kapta meg. A készpénzbeli tartozás felértékelésének feltétele az adós fizetési késedelme, ennek hiányában a hitelező a biztosítéki összeg valorizálását az adóstól jogszerűen nem követelheti. Viszont azonban nem volna összeegyeztethető sem a szerződő feleket egymással szemben kötelező ügyleti hűségnek, sem a méltányosságnak követelményeivel az, hogy a biztosítékot vevő egészben megtartsa magának azt a gazdasági előnyt, amelyhez a biztosítéknak a saját vállalatában való forgatásával jutott s ami abban jut kifejezésre, hogy ezt az összeget a koronaromlás következményeitől nyilván megóvta. Ezt a gazdasági előnyt tehát az időközi korona-