Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Eventuális kereseti kérelem

I 22 DS BALLÁ IGNÁC elismerésére: Kifejlett a tényállás és abból kitűnik, hogy felperesnek joga van az alperes ellen, de jogát a keresetben helytelenül érvényesítette. Feltéve, hogy keresetváltoztatással nem segíthetne magán, felperes nemcsak keresetével utasíttatnék el, hanem a pert ismét új perfelvétellel, előkészítéssel és bizonyítással lebonyolítani volna kénytelen, jóllehet, a produkált peranyag alapján új keresete megbírálható. A perkiviteli ökonómia posztulatumának, tehát úgy a köz-, mint a magángazdaság szempontjából tekintve a helyzetet, egy jelentős célszerűségi követelménynek tett eleget Pp.-unk akkor, amikor mindezeknél fogva lehetővé tette, hogy felperes a szóbeli tárgyalás befejezéséig megemelhesse a másikat, az új keresetet. Innen nézve már most a kérdést, hasonlóképpen nem az elkerülhetetlen szükség, hanem a célszerűség indokolja a dizjunktive kettős kereseti kérelmek előterjeszthetését is. És pedig indokolja mindenekelőtt az említett perviteli ökonómia. Azonban a dizjunktive kettős kereseti kérelem az új keresetnek nemcsak ezen előnyével rendelkezik, de előnyei fokozottabbak és mások is. Ha u. i. felperes az új keresetet emeli, a régit vagy kifejezetten, vagy magatartásából értelmezhetően, tehát hallgatólagosan elejti. Am, amint az előrebocsájtottakból kiderül, lehetséges, hogy felperes épp ezt nem akarja, ellenkezőleg: az elsődleges kérelmet a végsőkig tartani kívánja és a másodlagosát csak in eventum, csak azért veszi fel, mert az elsődleges kérelmével kapcsolatos jogvita vagy a tényállási, vagy a jogi részében bonyolult és így a másodlagos kérelem felvétele segélyével magát a teljes elutasítás veszélyével szemben kívánja csak megóvni. Elsődleges kérelmét azonban mindenképp tartani akarja, sőt az esetre, ha az I. bíróság azt elutasítaná és a másodlagosát megítélné, fellebbezni kíván az elsődleges kérelem elutasítása miatt és II., sőt III. fokon is állni akarja az elsődleges petitumot. Ezt a pertaktikai pozíciót azonban csak az együttesség és pedig csakis a dizjunktive kettős petitumalakzat adja meg a felperesnek, nem pedig a régi kereset kifejezett vagy hallgatólagos elejtése mellett emelt új kereset. Ad b) Mint oly tételes perjogi rendelkezés, amely a tárgyalt petitumalakzat alkalmazhatóságát kizárja, a Pp. 129. ij 5. pontja jöhet figyelembe, amely t. i. előírja, hogy a keresetnek határozott kérelmet kell tartalmaznia. El kell ismernem, hogy, ha a tárgyalt alakulat a határozottság követelményét sérti, a célszerűség ugyan indokolhatja, a Pp. tételes kívánalmán alkalmazhatósága mégis megtörik. Nézetem szerint azonban nem sérti azt, mert hisz a felperes a dizjunktive kettős kereseti kérelemmel azt kívánja, hogy a bíróság az elsődleges kereseti kérelmének adjon helyt, másodlagos kérelme elbírálására pedig csak akkor kerüljön a sor, ha az elsőt nem ítélhetné meg, vagyis, ha az elsőt elutasítaná. IV. Azt hiszem, az előadottakkal sikerült igazolnom azt, hogy a dizjunktive kettős kereseti kérelemalakzat elismerésének egyfelől pozitív előfeltétele, nevezetesen e kérelemalakzat célszerű volta fennforog és hogy másfelől az ellene vethető tételes akadály, t. i. a határozatlanság, nem áll fenn. Ezekből okszerűen folyik, hogy de lege lata e kereseti kérelemalakzat polgári joga feltétlenül elismerendő. Sőt nézetem szerint a tételes gyakorlat ezt implicite el is ismerte. Utalok u. i. az olyan esetre, amikor a bíróság keresetemelés nélkül is, tehát hivatalból úgy marasztal, mintha dizjunktive kettős kérelmet terjesztett volna elő a felperes, t. i. a megemelt kérelmet (amely megfelel az elsődleges kereseti kérelemnek) elutasítja és marasztal egy másikban íez volna a másodlagos, eventuális kere-