Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - A telekadósságról

io8 DF NIZSALOVSZKY ENDRE Igaz ugyan, hogy, amint a J. jó. §-a is kiemeli, a jelzálog elidegenítését a közönséges jelzálogjog sem gátolja, de ez csak jogilag áll így és nem egyszersmind gazdaságilag. Ha a tulajdonos, aki az ingatlanát terhelő jelzálogjog tekintetében egyszersmind személyes adós. az ingatlant el akarja idegeníteni, arra, hogy az eladó az ingatlan tulajdonának átruházásával az ingatlanon lévő közönséges jelzálogjog tekintetében érdektelenné váljék s az uj tulajdonos se kerüljön hátrányos jogi helyzetbe, végeredményben csak egy és formailag is csak két mód van : vagy tehermentesíteni kell az ingatlant, vagy pedig a vevőnek a személyes adósságot is el kell vállalnia. Az utóbbihoz azonban a hitelező hozzájárulása is szükséges. A hitelező a J. 27. ií-ának 2. bekezdése értelmében bizonyos esetekben a hozzájárulást nem tagadhatja ugyan meg, de a megtagadásnak ilyen esetben ismét csak az a szankciója, hogy a követelést, ha nem is járt még le, ki lehet egyenlíteni s a terhet töröltetni lehet. Nyilvánvaló ebből, hogy közönséges jelzálogjog esetében a J. nem kedvező az ingatlanoknak jelzálogi teher fenntartásával elidegenítésére. Más a helyzet a telekadósságnál. Itt az eladó tulajdonos nem személyes adós és amint megszűnik a terhelt ingatlan tulajdonosa lenni, ipso facto megszűnik a telekadósság tekintetében is a jogi érdekeltsége, ez az új tulajdonosra szállván át, a nélkül, hogy ehhez a telekadósság jogosultjának bármilyen jogi ténye volna szükséges, hiszen ő a tulajdonos személye tekintetében érdektelen. Ehhez képest a telekadóssággal terhelt ingatlant a telekadósság fennmaradása mellett a nélkül lehet elidegeníteni, hogy az eladó liberálásához bárkinek a hozzájárulására volna szükség, vagy hogy a fennmaradásból bárkire bármilyen jogsérelem vagy hátrány háramolhatnék. A hosszúlejáratú hitelnek pedig legfontosabb feltétele a minél tartósabb nyugalmi állapot.1 A telekadósság most vázolt jellegével függ össze az is, hogy a J., amikor egyfelől a közönséges jelzálogjog tekintetében kiállított jelzálogadóslevelet sohasem emeli egészen az értékpapír jellegére, a telekadóslevelet bemutatóra szólóan is megengedi kiállítani. Ennek oka az, hogy a közönséges jelzálogjogról kiállított levél csak a jelzálogjogot testesíti meg és nem egyszersmind a követelést is, miért is a követelés átszállását valamilyen módon dokumentálni kell. Telekadósság esetében viszont nincs is más, mint a bejegyzett teher és így a levélben az egész jogviszony maradék nélkül meg van testesítve. Nincs tehát akadálya annak, hogy a telekadóslevél megszerzőjét minden további feltétel megkívánása nélkül jogosítottá tegyük.2 1 A telekadóssáp: még arra is alkalmas lenne, hogy bizonyos esetekben az árverés után is fennmaradjon. Ez az ingatlan végrehajtásnak a J. 114. §-a alapján szabályozásakor alkothatja megfontolás tárgyát. Éppen ezért nem tehetem magamévá Zerkowitz Zsigmondnak azt a véleményét (Ker. Jog 1927. évf. 2. szám J2. I.), hogy a telekadósság alapján kiállított adóslevél is a rövid lejáratú hitel céljára van rendelve. 2 A levelesítéssel ezúttal nincs módomban behatóbban foglalkozni s csak azt jegyzem meg, hogy a J. 104. §-a értelmében a telekkönyv tartalma a levél tartalmával