Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - A részvénytársaságok alapítása és a Kunz-féle törvénytervezet

-A R.-TÁRSASÁGOK ALAPÍTÁSA ÉS A KUNZ-F. TÖRVÉNYTERVEZET. 99 teszi, amit az alapítók előírnak és rendesen nem tudja, hogy a megszerzendő vagyontárgynak mi az értéke. Nem tesszük vita tárgyává, hogy helyes-e az alapításnál az állami gyámkodás, sőt bizonyos fokig a tájékozatlan közönség érdekében azt helyesnek tartjuk. Elfogadjuk azt is, hogy nem lehet a tájékozatlan alakuló közgyűlésre rábízni, hogy ezekben a fontos kérdésekben döntsön, de lehetetlennek tartjuk, hogy a tájékozott közgyűléstől elvegyük azt a jogot, hogy maga határozza el, hogy valamely vagyontárgy a szerződéses ellenértékét megéri vagy sem. Elvileg nem zárkózhatunk tehát el a tervezetnek azon intézkedései elől, amelyek az igazgató-tanácsot kötelezik, hogy az alakuló közgyűlés előtt a legnagyobb óvatossággal és az összes adatok kikutása alapján megállapítsa a betét tényleges értékét, helyesnek tartjuk a revizorok alkalmazását, akik, mint elfogulatlan szakértők, ugyanezt a munkát elvégzik. Helyes lehet a tervezet alapelvei alapján az alapító jelentés kötelezővététele és hogy az alapító jelentésbe amelyet az alapítók a cégbírósághoz tartoznak bejegyzés előtt beterjeszteni, fel kell venni a vagyontárgyak megszerzésére vonatkozó jogügyleteknek részletezését, a behozandó vagyontárgyak a két utolsó évre megállapítható előállítási vagy beszerzési árát és vállalat behozása esetében a két utolsó üzleti év eredményei feltüntetését. A T. alapszempontjából kiindulva és azokat nem bírálva, helyes minden olyan rendelkezés, amely a tájékozatlan közgyűlést tájékozottá teszi, amely a nyilvánosságot tájékoztatja, amely az érdekeltek figyelmét az apportok értékelésének összes fő- és mellékkörülményeire felhívja. De gazdaságilag és az állami beavatkozás elvének elfogadása mellett is, jogpolitikailag lehetetlennek tartjuk, hogy az apport átvétele és értékelése tekintetében a végső döntés a cégbíróság kezében legyen. Éppen azoknál a vállalkozóknál, amelyeknek célja az, hogv valami új, tehát rizikóval járó gazdasági célt valósítsanak meg, helyes és egyedül lehetséges a részvénytársasági forma. Ha egv szabadalom kihasználásához, amelynél teljesen bizonytalan, hogy beválik-e, 500.000 pengő befektetés szükséges és a feltaláló ugyanilyen összegű ellenértékre tart igényt, igen nehéz lesz magánost találni, aki hajlandó egyösszegben egy ilyen vállalatba egy millió pengőt befektetni. Sokkal valószínűbb, hogy ezer olyan ember akad. aki hajlandó egyenként ezer pengőt ily kockázatos vállalkozásra fordítani, előre számolva azzal a lehetőséggel, hogy esetleg az ezer pengő elvész. Helyes tehát annak megakadályozása, hogy az óvatlan közönség, amely nem ismeri e vállalkozás rizikóit, pénzét ebbe befektesse. De ha az igazgatótanács és a cenzorok minden eshetőségre felhívták a résztvevők figyelmét és a részvényesek ennek tudatában jegyzik a részvényeket, nem célszerűtlen-e. hogy a bíróság ilyen esetben megtagadhassa a bejegyzést: AT.-nek az az intézkedése, amely az apportok értékelése tekintetében a végleges döntést a cégbíróság kezébe adja. a gazdasági haladást bizonyos vállalkozási területeken kizárja, 7*