Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - A részvénytársaságok alapítása és a Kunz-féle törvénytervezet

IOO DF BÁTOR VIKTOR illetve, minthogy a gazdasági élet haladását megakadályozni nem lehet, elvezeti a vállalkozásokat olyan jogterületekre, ahol ilyen jogszabályok nincsenek. De teljesen lehetetlen eredményre vezet a 19. § 2. bekezdése, amely szerint olyan betétért vagy vagyontárgyért, amelynek értékét az alakulás idején határozottan megállapítani nem lehet, a társaság csak szavazó jogot és az évi tiszta jövedelemben való részesedést adhat. Mikor határozatlan valamely betét vagy vagyontárgy értéke ? Ez a rendelkezés egy óvatos cég­bíróság kezében - - már pedig melyik cégbíróság nem óvatos, - - egy óvatos szakértő kezében — már pedig a szakértő kötelessége a legnagyobb óvatosság — odavezetne, hogy eltekintve a két krajcáros zsemlétől, minden vagyonértéket, amelyért az alakuló részvénytársaság részvényt vagy kész­pénzt akar adni, határozatlannak nyilvánítanának, még talán az ingatlanokat is, de ezenkívül aztán biztosan mindent. Miben szokott állni legtöbbször a nem készpénzbeli betét: Képvi­seleti jogban, fennálló üzletben, good will-ben, vevőkörben, szabadalom­ban, az alapító által elvállalt versenytilalmi korlátozásban, stb. Mindezt bizonnyal határozatlan értékűnek fogják deklarálni. Lehetséges, sőt bizonnyal igen gyakori, hogy valaki nyereségrészesedésért hajlandó az ilyesmit eladni, de az esetek többségében nem ez a helyzet. Igen gyakori, hogy valamely üzlet, üzleti vállalkozás eladásának célja éppen az, hogy az eladó nagyobb összegű pénzhez jusson, sokszor az eladó más vállalkozásba akar fogni. A T. minden ilyen esetben lehetetlenné teszi, hogy egy új részvénytársaság alakulhasson. De még azokban az esetekben is, amikor gazdaságilag nem lehetetlen az ellenértéket kizárólag nyereségrészesedésben adni, ez legtöbbször hát­rányos az alakuló társaságra. A feltaláló gyakran hajlandó szabadalmától egy aránylag kisebb összegért megválni, ha azt egyszerre megkapja, ugyanez áll a fentebb felsorolt apportfajok valamennyijére. Ha azonban a társaság csak nyereségrészesedést kínál, vagyis a rizikó továbbra is az apportőr vagy az eladó rizikója marad, bizonnyal aránytalanul többet fog kívánni. Ha a T. 19. §-ának 2. bekezdése által teremtett kényszerhelyzet folytán a társaság, mert csak nyereségrészesedést adhat, a borsósán szá­mított nyereségrészesedést megadja, akkor újból jönnek a revizorok, jön a cégbíróság és az ellenértéket túlzottnak találva, megtagadják a hozzá­járulást. Ha azonban az a szerencsétlen áldozat, aki szabadalmát, üzletét egy alakuló részvénytársaságnak részvényért, vagy készpénzért kívánja eladni, aki megelégszik a nyereségrészesedéssel, mert mást az alakuló részvény­társaság nem adhat, még ezen az akadályon is átjutott és a nyereségrésze­sedés mértékét minden revizor jóváhagyta, ha, amint a 24. § 2. bekezdése mondja: «az ellenértékül adni szándékolt (!) részesedő jog» arányban áll a betét vagy az átvenni szándékolt vagyontárgy valószínű értékével, akkor még mindig nem pihenhet nyugodtan babérjain 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom