Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - A részvénytársaságok alapítása és a Kunz-féle törvénytervezet

A R.-TÁRSASÁGOK ALAPÍTÁSA ÉS A KUNZ-F. TÖRVÉNYTERVEZET. C)J legyen, akinek érdeke esetleg az is, hogy a viszonyok változtával a szerződéstől visszalépjen. Alapító az a bank is, aki kötelezi magát, hogy a társaságnak hitelt fog adni és különösen alapító akkor, ha esetleg e hitel ellenében kiköti, hogy a társaság neki nyereségrészesedést vagy forgalmi jutalékot fizessen. Vizsgáljuk most azokat a szakaszokat, ahol az alapító szó előfordul : A 17. § 2. bekezdése szerint «a tervezet másolatát az alapítók az aláíróívben felvenni tartoznak». Felteszem, hogy az összes alapítóknak kell aláírni. Nyilvánvaló tehát, hogy a törvény e helyen csak azokat érti alapítók alatt, akik a tervezetet kibocsátják. A 17. § utolsó bekezdése szerint «az alapítók a tervezetben felsorolt adatok valóságáért egyetemleg felelnek)). A T. valószínűleg az összes alapítókat akarja felelőssé tenni a fenti definíció szerint, azokat is, akik a tervezetet nem írták alá, nem is ismerik és valószínűleg nem is volnának hajlandók aláírni, mint a fenti példában említett bank vagy eladó. Az alapító szó e helyen tehát nem jelentheti a törvény által definiált alapítók körét, hanem csak az aláírókat és legfeljebb még azt, aki apportot hoz a társaságba, aki tehát az alapításnál tényleg közreműködik, a többiekre nézve e £ alkalmazása értelmetlen volna. A 18. § 4. bekezdése szerint «az aláírók a részvények névértékének 30%-át tartoznak az alapítóknak lefizetni.") Biztos, hogy a törvényjavaslat nem kívánja a lefizetést olyanok kezébe teljesíteni, akik önmagukat nem tekintik alapítóknak, hanem csak a tervezet kibocsátóinak kezéhez. Teljesség kedvéért még külön felemlítem a 20. §-t, amely szerint .a társaság az alapítóknak vagy másoknak különös előnyként csak az évi nyereség egy részét juttathatjao. A T. itt úgylátszik hirtelen elfelejtette, hogy mindenki, aki különös előnyöket kap, alapítóvá válik. Minthogy azonban helyesen azt mondja, hogy «alapítóknak vagy másoknak» az alapítók alatt itt sem ért mást, mint aki tényleg alapít, a tervezetet aláírja. E cikk terjedelme nem engedi meg, hogy e vizsgálódást részletesen tovább folytassam. Bármely rendelkezését a T.-nek vesszük szemügyre (19. §, 22. § első és harmadik mondata, 25. § első és harmadik bekezdése, 25. §) mindig ugyanarra az eredményre jutunk. Mindenütt, ahol a T. az alapítókról rendelkezik, maga a T. sem ért mást alapító alatt, mint azt. aki a tervezetet tényleg kibocsátja. A törvénytervezet indokolása nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az alapítók körébe bevonja a szerinte háttérben maradó közreműködőket. A cél nyilvánvaló : ki akarja terjeszteni az alapításnál közreműködők magánjogi felelősségére vonatkozó általános rendelkezéseket (T. 41. és 42. §§) az általa alapítóknak nevezett kívül álló személyekre is. Nem teszem vizsgálat tárgyává, hogy ez helyes vagy kívánatos-e. Elfogadom a törvényhozói célt. de kifogásolom az eszközöket, mert e cél nem teszi szükségessé a fent ismertetett tág és határozatlan definíciót. jogállam. XXVI. évf. 2—3. füzet.