Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Dr. Faluhelyi Ferenc: Magyarország közjoga [könyvismertetés]

IRODALOM. 559 jogot osztó bíró, másfelöl a feleket képviselő ügyvéd tapasztalataiból adódnak. A szerzők az előszó tanúsága szerint tudatában voltak azoknak a nehézségeknek, melyek egy új törvényhez készülő kommentár megszerkesztésével járnak, ámde megállapíthatjuk, hogy a nehézségeket nemcsak igyekeztek leküzdeni, hanem ez az igyekezetük igen nagy részben sikerült is. Á törvény részletes magyarázatát egy a nyugdíj fogalmat és történeti fejlődését röviden vázoló igen érdekes bevezetés előzi meg és ebben vannak lefektetve azok az elméleti és jogtörténeti alapok, amelyekre a szerzők a törvény magyarázatánál irányadó felfogásukat felépítik, a törvény egyes rendelkezéseinek magyarázatánál pedig — nagyjában a törvény sorrendjét követve— ennek minden rendelkezését a történeti fejlődés világánál az eddigi bírói gyakorlat és az annak alapjául szolgáló elméleti tantételek mertékével mérik. Minthogy e sorok írója a törvény életbelépése előtt kifejlődött bírói gyakorlat eredményeit teljesen magáévá nem teszi és az annak alapjául szolgáló elméleti alapvetést illetőleg is más állásponton van, csak természetes, hogy a szerzők kritikai állásfoglalásával, mely igen gyakran ellenkezik a törvényben kifejezésre jutó felfogással, nem mindenben érthet egyet, kénytelen azonban megállapítani, hogy a szerzők álláspontja a legtöbb esetben az immár általánossá vált jogi felfogással azonos. Kár, ho.gy a törvény egyes sülyos hibáit, amelyek a, közfelfogással sem egyeznek meg, a szerzők figyelmen kívül hagyták. Így pl. nincs szavuk a törvény 4. sj-ának 3. és 4. bekezdésében foglalt szabályokhoz, amelyek arról az esetről szólnak, midőn az 1914. évet követő időben keletkezett nyugdíjszabályzat szolgai az átértékelés alapjául, illetőleg midőn nem a nyugdíjszabályzat, hanem az 1914. évet követő időpontban kötött szerződés irányadó a nyugdíj mértékére, holott ezen rendelkezések alapján ma oly csekély összegű nyugdíjak járnak a törvény szerint az arra jogosultaknak, amelyek messze alatta maradnak azoknak az összegeknek, amelyeket a munkaadók legtöbbje a nyugdíjtörvény életbelépte előtt általában felajánlani szokott. Ily csekély hiányosságoktól eltekintve azonban mindazok, akik a munkában az őket érdeklő vitás kérdésekre feleletet vagy a követendő eljárásra nézve útmutatást keresnek, azt mindig világos és érthető alakban kifejtve meg fogják találni. A munka függelckeképen teljes szövegében közli az 1926. évi XVI. tc. szövegét és el van látva egy gondosan megszerkeztett betűrendes tárgymutatóval is; ezek annak könnyű kezelhetőségét igen nagy mértékben mozdítják elő. Dr. Pros\vimmer Béla. Dr. Büchler Dávid : A\ ügyvédi rendtartás és az ügyvédi gyám- és nyugdíjtörvények mai érvényességükben, kiegészítve a felsöbuósági határosatokkal. 1926. Pécs, a Danubia vállalat kiadása. Dr. Büchler pécsi ügyvéd müve valósággal hiányt pótol. Az ügyvédi közigazgatás szabályait régóta nem gyűjtötték össze. Egész kuszált joganyagot képez ma már az ügyvédi rendtartás és a vele kapcsolatos törvényes intézkedések állandóan apró foltozgatásokban részesítették az ügyvédi szervezetre és funkcióra vonatkozó alaprendelkezéseket, ezért nélkülözhetetlen volt már egy megfelelő gyűjteményes magyarázó mű megírása és kiadása. Gyakorlati érzék és bőséges tapasztalat nyilatkozik meg dr. Büchler könyvében, amelynek nemcsak rendszere és beosztása vall ezekre, hanem a joggyakorlatra vonatkozó közlések és a magyarázó megállapítások is. Kitűnő, de kedvezőtlen megállapításainál fogva szomorú fejezete Büchler könyvének az ügyvédi gyám- és nyugdíjtörvényekre vonatkozó része. Reméljük, hogy az illetékes tényezők dr. Büchler könyvének áttanulmányozása után arra a meggyőződésre fognak jutni, hogy az ügyvédi gyám- és nyugdíjügy mai érvényében tarthatatlan. Örvendetes jelen-