Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Bírói szervezetünk állapota és reformkérdései. 1901-1925

A POLGÁRI PERRENDTARTÁS ELLENI TÁMADÁSOK. 65 A POLGÁRI PERRENDTARTÁS ELLENI TÁMADÁSOK. írta: Dr. FODOR ÁRMIN. Polgári perrendtartásunk egy évtized óta van életben. Ámbár ez az idő aránylag nem hosszú, az elfogulatlan ítéletnek meg kell állapítania, hogy a gyakorlatban bevált. Mindazonáltal több oldalról állandóan támadás éri. Ezeket a támadásokat főkép két körülménynek tulajdonítom. Az első körülmény az, hogy minden eljárási szabályozásnak előnyei viszonylagosak, az előnyökkel rendszerint hátrányok is járnak. A szóbeli peres eljárás előnyei oly nagyok ugyan, hogy a mult században minden támadás az írásbeliséget érte és minden reformtörekvés a szóbeliséget írta zászlójára, de mindennek dacára igaz, hogy az írásbeli eljárásnak is vannak előnyei, amelyek a szóbeliségnél elvesznek. Rámutathatok arra, hogy például a svájci törvényhozások még legújabban sem kívánnak a tiszta szóbeliség rendszerére áttérni és oly kiváló jogász, mint a nem rég elhalt Heusler András, a svájci perrendtartásokról legújabban megjelent munkájában élesen támadja a szóbeliséget.* Természetesen azok, akik csak ezeket a hátrányokat látják és nem emlékeznek vissza arra, hogy az írásbeli per mennyi bajnak forrása volt nálunk épúgy, mint külföldön, polgári perrendtartásunkat alapelveiben és egészében elhibázottnak tartják. Nem egyszer hallotiam igen tekintélyes bíráktól, hogy elég lett volna az írásbeli tárgyalás után nagyon korlátolt szóbeli főtárgyalást adni, aminőt például Teleszky az 1881. évi perrendtartási novella alapjául szolgált törvénytervezetében kívánt vagy aminőt a régi porosz peres eljárás, amint azt az 1833., 1846. és 1867. évi rendeletek szabályozták, ismert. Nem hiszem, hogy ez a felfogás nálunk szélesebb körökben elfogadást találna. Azt hiszem, hogy a szóbeliség a perrendtartás fennállásának rövid ideje dacára is nálunk oly mély gyökeret vert, hogy ezek a támadások beható cáfolatot nem tesznek szükségessé. A támadások másik részét azok a bajok okozzák, amelyek polgári jogszolgáltatásunkban az utolsó időben észlelhetők. Hogy bajok vannak, az kétségtelen. Amikor a polgári perrendtartás az 1915. év január i-én a háború elején életbelépett, az életbelépést az az aggodalom kísérte, hogy ez az idő talán nem alkalmas ily nagy igazságügyi reform keresztülvitelére. A tapasztalat * Das Zivilprozessrecht der Kulturstaaten Erster Band. Der Zivilprozess der Schweiz, 1925. — 54. és köv. lap. Jogállam. XXV. évf. 1—2. fűz. )