Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - A polgári perrendtartás elleni támadások

66 D? FODOR ÁRMIN igazolta, hogy az idő igenis alkalmas volt erre, mert a perek száma csekély volt és a bíróságok legnagyobb odaadással igyekeztek a polgári perrendtartás célzatait megvalósítani. Az ítélkezés gyors és alapos volt és semmiféle kifogásra a polgári perrendtartás ellen nem adott okot. Időközben azonban a nehézségek szaporodtak. A gazdasági élet hullámzása, az elvesztett háború és a forradalmak által előidézett megrázkódtatások aláásták a jogbiztonságot és a perek özönét zúdították a bíróságokra. Az ebből eredt bajokat egyesek a polgári perrendtartás rovására írják. Azt mondják, hogy perrendtartásunk kitűnő elméleti tudományos munka, de a gyakorlat követelményeit nem elégíti ki. Pedig a perrendtartásnak kétségtelenül gyakorlati munkának kell lennie. Ha a perrendtartás értéke, amint azt tévesen mondják, csakis elméleti és tudományos volna, azt nem lehetne megvédeni. Nézetem szerint azonban ezek a támadások alaptalanok. A perrendtartás mindig gyakorlati célokat tűzött maga elé és értéke gyakorlati eredményeiben van. Azonban természetesen sem perrendtartásunk, sem a világ bármiféle perrendtartása nem képes megszüntetni azokat a bajokat, amelyek a társadalmi és gazdasági élet rendkívüli hullámzásából •származnak. Nem azt akarom azzal mondani, hogy polgári perrendtartásnak minden egyes, legcsekélyebb részlete is bevált volna és hogy a gyakorlatban mutatkozó egyes hibák orvoslására a perrendtartás egyes részleteit nem lehetne módosítani. Mint minden emberi mű, a polgári perrendtartás sem tökéletes munka. Az élet minden nagyobb törvényhozási alkotásnál beigazolja, hogy egyes részletkérdések mindig újabb és újabb revizióra szorulnak. A polgári perrendtartás értéke azonban nem ezekben az egyes részletszabályokban, hanem alapjaiban, a per egész szerkezetében van. Ezeknek szilárdságát a gyakorlat bebizonyította. A perrendtartás némelyik alárendelt szakaszát kétségtelenül időnként módosítani kell és módosítani fogjuk, a perrendtartás mint egész azonban hosszú ideig igazságszolgáltatásunk épületének egyik legértékesebb oszlopa lesz. Hogy minderről meggyőződjünk, vegyük szemügyre, mikép érvényesült a polgári perrendtartás a gyakorlatban és milyen támadások érték és érik annak alapgondolatait. A polgári perrendtartás két legfőbb alapelve a szóbeliség és a közvetlenség. A szóbeliséget a maga teljességében a perrendtartás csak az elsőfokú bírói eljárásban juttatja érvényre. A szóbeliség az elsőfokú bíróság előtt általános és kötelező, a fellebbezési eljárásban vagylagos, a harmadfokú felülvizsgálati eljárásban pe-