Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - A valóság bizonyításának korlátozása

A VALÓSÁG BIZONYÍTÁSA IDŐBELI KORLÁTOZÁSA. 4} Napirenden van, hogy a sajtójogban jártas egyének csak a főtárgyaláson állanak elő a valóság bizonyítása iránti indítvánnyal. Tömegesen érkeznek fel az ítélőtáblához ítéletek, melyek a valóság bizonyítása kérdésével érdemileg nem foglalkoznak, mert az erre vonatkozó indítvány elkésetten terjesztetett elő. Sőt napirenden van az is, hogy az ily indítvány a felebbezést tárgyaláson terjesztetik elő. Előfordult az is, hogy főmagánvádló képviselője a felebbezési tárgyaláson előterjesztett ily indítvány mellőzését érdemi okokból kérte. így tűnt ki, hogy úgy a védőnek, mint főmagánvádlónak figyelmét elkerülte a sajtótörvénynek a valóság bizonyítását időbelileg korlátozó rendelkezése. A törvény rendelkezése pedig világos. A valóság bizonyítása iránti indítvány előterjesztésének végső időpontja a vádirat kézbesítésétől számított 8 nap. E határidő, tehát összeesik a kifogás beadásának határidejével. Más összefüggés azonban a két perbeli momentum között nincsen. A valóság bizonyítását e határidőn belül az is kérheti, aki a vádirat ellen kifogással élni nem kíván. Ez azért emelendő ki, mert a gyakorlatban előfordult, hogy vádlott a vádirat ellen kifogással élt, s a kifogás tárgyaláson kiderült, hogy a kifogások benyújtásának kizárólag az volt a célja, hogy a valóság bizonyítása iránti indítvány kellő időben előterjesztessék. E részben csupán ama kérdés lett vitássá téve, hogy ha terhelt kérelme folytán a vádirat védő részére is kézbesíttetik: úgy a valóság bizonyítására meghatározott határidő a vádiratnak vádlott avagy védő részére történt kézbesítésétől legyen számítandó. A joggyakorlat azonban — nézelem szerint helyesen — azt az álláspontot foglalta el, hogy e határidő a vádiratnak védő részére történt kézbesítésétől számítandó. (B. I. T. LXX1V. 209. c.) A vádirat kézbesítésétől számított 8 nap eltelte után csak kivételesen lehet a valóság bizonyítását indítványozni. E kivételeket a S. T. 54. § 2. bekezdése sorolja fel. Három ily kivételes esetet ismer a törvény. Nevezetesen: 1. ha a bizonyításfelvétel céljából a tárgyalást elnapolni nem kell; 2. ha felek az eljárás előzetes szakában eredménytelenül kérték a valóság bizonyítását; ]. ha igazolják, hogy az előterjesztett bizonyítékokat előbb nem ismerhették. Ha ez okok valamelyike fenforog, úgy a bizonyítási indítvány a vádirat kézbesítését követő 8 nap eltelte után is előterjeszthető. A törvény kiemeli, hogy e kivételes esetekben az indítvány a főtárgyaláson is előterjeszthető. A törvény tehát nem