Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - A valóság bizonyításának korlátozása

44 Dí DEGRÉ MIKLÓS akkép rendelkezik, hogy az indítvány a kivételes esetekben a kérdéses 8 nap eltelte utáni perszakban bármikor előterjeszthető volna. Előterjeszthető a 8 napi határidő után, különösen a főtárgyaláson. A törvény e rendelkezése világossá teszi, hogy a kivételes esetek valamelyikének " fenforgása mellett is a törvényszék előtti főtárgyalás a végső időpont, amikor a valóság bizonyítása iránti indítvány előterjeszthető. Későbbi perszakban többé nem, még akkor sem, ha a S. T. 54. § 2. bekezdésében foglalt valamelyik eset fenforog. A felebbezési eljárás során tehát valóság bizonyítása többé nem kérhető. A lelebbezézi tárgyaláson előterjesztett indítvánnyal ezek szerint a fellebbezési bíróság érdemileg nem foglalkozhatik. Az elkésés indokából mellőzendő. » Csak egy esetben foglalkozuatik a felebbezési bíróság a valóság bizonyítása iránti indítvánnyal. Nevezetesen: ha kellő időben terjesztetett elő az -elsőbíróság előtti eljárásban valóság bizonyítása iránti indítvány, amely indítvány tárgyában hozott végzés a B. T. 384. § 9. p. alapján perorvoslattal lett megtámadva. A joggyakorlatban is ez e felfogás nyer kifejezést. A Curia több esetben kimondotta, hogy a felebbezési eljárásban csakis a B. T. 384. § 9. pontjának keretében lehet a valóság bizonyítása iránt indítványt tenni. (B. J. T. LXXV. 153. c.) A sajtótörvénynek szóban forgó korlátozó rendelkezését a B. V. 29. §-a a sajtóeljárásön kívüli büntető ügyekre is kiterjeszti. Akár sajtó útján lett elkövetve a rágalmazás vagy becsületsértés, akár nem: a valóság bizonyítását korlátozó rendelkezés egyaránt érvényesül. Érvényesül a járásbírósági eljárásban is. És pedig a törvény rendelkezése szerint akkép, hogy az indítvány legkésőbb vádlott nyilatkozatában terjesztendő elő. Mi értendő a vádlott nyilatkozata alatt ? Erre a kérdésre is megadja a törvény a választ, amennyiben ott, ahol vádlottnak eme nyilatkozatát említi, zárjelben felhívja a B. T. 541. § 3. bekezdését. Nem férhet tehát kétség ahhoz, hogy vádlott nyilatkozata alatt itt az a nyilatkozat értendő, melyet terhelt közvetlenül a vád előterjesztése után tesz. Ha tehát terhelt a járásbírósági eljárásban kívánja a valóságot bizonyítani: indítványát legkésőbb akkor köteles előterjeszteni, amikor a bíró által kihallgattatván, a vádra nyilatkozik. A gyakorlatban többször előfordult, hogy vádlott kihallgatása után védő terjeszti elő a valóság bizonyítása iránti indítványt. Mennyiben lehet az ily indítványt figyelembe venni: vitás. A bírói gyakorlatban ezideig az a felfogás volt irányadó, hogy az ily indítvány elkésett, s mint ilyen figyelembe nem vehető, mert ter-