Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Külföldi társaságok arányszáma

JOGGYAKORLAT. 549 Arra való tekintettel, hogy a korona vásárló erejének romlása folytán az egyes szerződések megkötése idejében eltérő volt a korona értéke, a kötelesrész meghatározhatása végett a különböző értékek egy és ugyanazon időben fennállott értékre számítandók át. Legcélszerűbb ebből a szempontból az aranykorona értékére való átszámítás. (Kúria 1926 nov. 19. P. 1. 4589 1925 sz.) Kölcsönös átérléklésének a\ állandó bírói gyakorlat szerint, csak akkor van helye, ha az adóst a fizetésben vétkes késedelem terheli, vagy ha a kölcsönnek értékálló javakba fektetése által gazdagodott. (Feloldás mert a fellebbezési bíróság, felperes ama tényállításainak bizonyításába és megállapításába nem bocsátkozott, hogy alperes a kölcsönpénzt telek vásárlására és építkezés céljaira kérte és különösen, hogy azért házat vásárolt). Az a körülmény azonban, hogy felperes az 1917. évnek tavaszán alperesnek kölcsönadott 10,000 K-ból 5000 koronát, 1919. év őszén valorizalatlanul fizetésképpen elfogadott és akkor a hátralékot is ily összegben elfogadta volna, nem jelenti azt, mintha lemondott volna a pénz addig bekövetkezett elértéktelenedésének megtérítéséről; mert köztudomás szerint az 1919. év őszén a valorizáció fogalma még ismeretlen lévén, annak nem érvényesítése joglemondásnak már ez okból nem tekinthető, annál kevésbbé, mert akkor a korona vásárló ereje még nem csökkent annak zürichi árfolyamával arányosan és ez utóbbi nem fejezte ki teljesen a pénzromlás fokát; végül, mert alperes az 1919. év őszén sem fizetvén, további késedelme folytán nem szolgálhat javára az, hogy 1919. év őszén kisebb összeggel teljesíthette volna kötelezettségét. (Kúria 1926 nov. 25. P. II. 6288/1925. sz.) Óvadék valorizációja, ha a\ óvadék átvevője a\t saját céljaira felhasználta. Az ítéleti tényállás szerint a felperes és neje által óvadékul átadott takarékpénztári betétkönyvekre elhelyezve volt 8000 - koronát alperes 1911. évben a saját folyószámlájára átirattá, s azzal éppúgy, mint a folyószámlán javára írt egyéb összegekkel rendelkezvén, az óvadékot saját céljaira igénybe vette, felhasználta. Ezen tényállás mellett pedig - s tekintve, hogy 8000 korona nem oly nagy összeg, hogy annak 1911. évtől a korona számottevő elértéktelenedéséig való felhasználhatása kizártnak, avagy valószínűtlennek jelentkeznék - - helyes és a felértékelés kérdésében irányadó elveknek'megfelelő a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy alperes a maga rendelkezési körébe vont és saját céljaira felhasznált óvadékot, illetve annak a felperest megillető fele részét, felértékelt összegben köteles a felperesnek visszaszolgáltatni. (Kúria P. VI. 4338 1926.) A Kúria itt szakított az óvadék valorizációját eddig megtagadó merev (némi enyhülés már Kúria P. VI. 2785/925. sz. MjD. XIX. 42.) állásponttal és az eset körülményeinek tekintetbevétele mellett 2o°o-os valorizációt állapít meg. Fizetési halasztás esetére a valorizációt ki kell kötni. Ha a hitelező adósának halasztást ad, az utóbbi a halasztás ideje alatt nem esik fizetési késedelembe, e nélkül pedig a valorizáció alapfeltétele hiányzik. Halasztás esetén tehát a hitelezőnek a valorizációt ki kell kötnie az adóssal szemben, ha az időközi koronaromlás következményeit arra kívánja hárítani. (Kúria P. IV. 1563/1926.) po°,o-os valorizáció adós nagymérvű rosszhiszeműsége esetén. Az állandó bírói gyakorlat értelmében a korona romlásából keletkezett vagyoni hátrány a felek közt rendszerint megosztandó — a kir. Kúria azonban mérlegelve az alperes nagyfokú rosszhiszeműségét s a per összes adatait — a valorizálás mérvét 90%-ban állapította meg. (Kúria P. VII. 1107 1926.)