Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Megjegyzések a fizetésképtelenségi jog reformjának a kérdéséhez

MEGJEGYZÉSEK A FIZETÉSKÉPTELENSÉGI JOG KÉRDÉSÉHEZ. 54 I dóan ellenőriztessék, amig továbbá az üzletvezetésre .hivatott szerveknek ebbeli minőségükben való felelőssége kiépítve nincs, addig igazi hitelvédelemről nem beszélhetünk. Majd ha a jog e preventív funkciójával siet a hitel védelmére, akkor remélhetjük, hogy a jognak most mindig szemelőtt tartott repressiv funkciója a hitelvédelem terén is jelentőségéből veszíteni fog. A preventív hitelvédelemnek gondolata csillan fel egyébként már az új kényszeregyezségi rendeletnek ama rendelkezésében, amely szerint meg lehet szüntetni a kényszeregyezségi eljárást, ha a könyvvezetésre kötelezett adós könyveket nem vezetett, vagy könyvei oly rendetlennek, hogy ezek alapján vagyoni állása, különösen tartozásainak összege meg nem állapítható. (86. § 4. pont.) Természetes, hogy bármily tökéletes legyen a preventív hitelvédelmi funkció, a fizetésképtelenséget teljesen kiküszöbölni sohasem fogjuk tudni, ma pedig, amidőn a preventív hitelvédelemnek nyomai még úgyszólván alig láthatók, ellenben éppen a preventív hitelvédelem hiányának folytán a fizetésképtelenségek nagy száma beszédesen igazolja a preventív hitelvédelem szükségességét, arról kell beszélnünk, mi legyen a nagyszámú fizetésképtelenségek lebonyolításának leghelyesebb módja. Ezért foglalkoztatja ma az elméket a csődeljárás, a csődönkívüli kényszeregyezségi eljárás reformja és a kényszerfelszámolás. Ezért álláspontomat e kérdésben is röviden jelezni kívánom. Csekélységem már az új kényszeregyezségi rendelet előkészítésekor azt az állapotot képviselte, hogy a bajok orvoslásának helyes módja csődjogunknak reformja. Hogy az igazságügyminisztérium által teljes mértékben akceptált.ez az álláspont miért nem valósíttatott meg, ennek okairól másutt és más alkalommal volt szerencsém megemlékezni. Egyik főindok volt a csupán törvényhozási módon keresztülvihető e megoldásnak nehézsége és hosszadalmassága. Ám ahhoz kétség nem férhet azt hiszem, hogy a kényszerfelszámolás intézményének Doroghi t. ügyvéd úr által javasolt kiépítése is csak törvényben történhetnék meg. Ezzel tehát elesnék egyike ama indokoknak, amelyek annak idején a csődeljárás reformjától visszatartottak. De ehhez járul az, hogy a kényszerfelszámolás intézménye mellőzhetetlenül szükségessé tenné az anyagi csődjog egyes rendelkezéseinek — legalább is a kereskedelmi csődöt illetően — módosítását, sőt egész új rendelkezéseknek a megállapítását. Ily körülmények között nagyon megfontolandónak vélem, nem lenne-e helyesebb most már a korábban is helyesnek felismert ösvényre lépni és csődjogu'nk szerves reformját megvalósítani. A csődbeli kénys,\eregye\ségi intézményét kellene kiépíteni, a mai állapottal szemben azzal a lényeges eltéréssel, hogy az egyezségi kísérletnek nem az eljárás végén, hanem mindjárt az elején, de mindenesetre a felszámolási tárgyalást megelőzően kellene megtörténnie, az egyezség létre nem jötte esetére pedig biztosítani kellene e hitelezőknek az ú. n. abandon jogot, s e jog gyakorlásának körében lehetne értékesíteni a régi magyar jognak Doroghi által is javasolt azt a bifurcációját, amely a tömeg gondnoka mellett ú. n. perügyelőt (jogi tanácsadót) is ismer.