Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A vegyes döntőbíróságok ítélkezése katonailag megszállott területeken okozott háborús károk kérdésében

A VEGYES DÖNTŐBÍRÓSÁGOK ÍTÉLKEZÉSE STB. szállott területeken foganatosított kivételes háborús intézkedések tekintetében, a függelék i. §. 2. bek. rendelkezését erősíti meg. És itt felveti az indokolás azt az elvi kérdést: vájjon a függelék I. §. 2. bek. önmagában véve is nem szolgál-e alapul a Vdbsg hatáskörének r Az ítélet nemleges választ ad erre. A függelék 1. § 2. bek. csupán egy anyagijogi szabályt mond ki. Semmisnek jelenti ki a megszállott területen foganatosított kivételes háborús intézkedéseket ; nem szól azonban semmit az ehhez fűzött jogkövetkezményekről, különösen is hallgat a felmerülhető jogviták körüli bírói hatáskörről. Ilyen kifejezett rendelkezés hiányában a Vdbsg hatásköre csak abban az esetben volna erre kiterjeszthető, hogyha feltételezzük, hogy a st.-germaini szerződés 2^6. cikk b) 1. (trianoni 239. b) 1.) alkalmazást nyer a bsz. X. rész III., IV., V. és VII. címeinek rendelkezéseiből keletkezhető valamennyi jogvitára, — olyan esetekben is, amelyekben a Vdbsgi hatáskör ezen rendelkezésekben nincsen kifejezetten előírva. Ám a Vdbsg azon jogfelfogást vallja, hogy ezen cikkely rendelkezésének sem önmagában, sem egyéb rendelkezésekkel egybevetve ilyen jogértelmezés nem tulajdonítható ; különösen is azért, mert a A'dbsgok kivételes jellegű nemzetközi bíróságok, amelyeknek hatásköre kiterjesztőleg nem értelmezhető. Hosszabb okfejtés után az ítélet a keresetet — hatáskör hiányából — elutasítja. Ugyanezen jogi álláspontra jutott a csehszlovák-német Vdbsg Prága c/a Német Állam ügyben (Recueil IV—509.) és a jugoszláv-bolgár Vdbsg ((Raffinerie Tchoupria» c/a Bolgár Állam ügyben (Recueil III —185.) Végül ugyanezen álláspontra jutott a belga-német Vdbsg is, amelynek egyik ítéletében (Zurstrassen c/a Német Állam) az egész jogvita minden részletében végigboncolva nyert elbírálást. Ezen utóbb említett ítélet ismertetése előtt azonban lássuk az ellentétes álláspontot, amelyet a francia-német Vdbsg ítéletei képviselnek. Ennek a bíróságnak több tanácsa (Mercier-tanács, Assertanács) ebben a jogvitában marasztaló ítéletet hozott. Különösen két ítélet kíván itt ismertetést: Gros-Roman ca Német Állam ügyben (Recueil IV-—753.) felperes — francia betéti társaság — azon alapon indított kártérítési pert. mert 1914 júliusban 2 láda kelmét küldött antwerpeni megbízottja címére, innen Chilébe leendő elhajózás végett; ezt az árút a háború folyamán a német Rohstoff-Verwaltungsstelle rekvirálta és Berlinbe továbbította, ahol a hadügyminisztérium a «Kriegswirtschafts A. G.»-nak bocsátotta rendelkezésre. Alperes hatásköri kifogást emelt, mert a rekvizíció megszállott területen történt. Az ítélet a következőképpen indokolja a marasztalást: Minthogy az árúk azon célból foglaltattak le, hogy Berlinbe szállíttassanak; minthogy a rekvirált árú nem a megszálló német csapatok céljaira vétetett igénybe: a lefoglalás a hágai konferencia 52. cikkét sérti. Ezen — nemzetközijogilag tilalmas — rekvizíció a bsz. X. rész IV. cím. ut. függelék 1. § 2. p. értelmében semmis és így a kérdéses árú tulajdonjoga nem mehetett át a német államra, hanem a felperes tulaj35*