Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A vegyes döntőbíróságok ítélkezése katonailag megszállott területeken okozott háborús károk kérdésében

DF KRÁHL VILMOS dona maradt, minthogy az árúra vonatkozó adásvételi ügylet értelmében a hajóokmányok csak a vételár kifizetése ellenében lettek volna átadandók, ami nem történvén meg: az árú tulajdonjoga felperesé volt és az maradt akkor is, amikor Berlinbe továbbíttatott és a Kriegswirtschafts A. G. rendelkezésére bocsáttatott. Ez az indokolás felszínesebb, semhogy meggyőző lehetne. Ennél behatóbb okfejtéssel jut el ugyanezen eredményre ugyanezen Vdbsg a «La Czenstochovienne» c/a Német Állam ügyben (Recueil IV—112.). A perbeli tényállás itt a következő: Felperes — francia részvénytársaság — gyártelepe Czenstochowában (Orosz-Lengyelország) volt. A háború kitörésekor ioo bála amerikai gyapot volt útban felperes gyártelepére ; ezt a küldeményt a német csapatok orosz-lengyelországi területen lefoglalták és Brémába továbbították. A Rohbaumwoll-Abrechnungsstelle Berlin a rekvirált gyapotárút felbecsültette és szétosztotta. Felperes a német hatóságok által rekvirált árukészletet a háború után újból beszerezte ; a kereset a 297. cikk ej p. alapján az újrabeszerzési ár iránt indíttatott. Alperes hatásköri kifogást emelt azon alapon, mert a 297. cikk ej geográfiai határvonalat vont és a német terülen foganatosított rekvizíciókat (a területi meghatározás alapjául az 1914 aug. i-iki időpontot véve) a Vdbsg hatáskörébe utalta, míg a megszállott területen történt rekvizíciók a VIII. rész alá esnek és így a Jóvátételi Bizottság hatáskörébe tartoznak. Az ítélet szerint a 297. cikk ej p. és a függelék szövege egyaránt szolgáltat érveket alperes javára is és felperes javára is. Egyik oldalon említi a német területet úgy, amint az 1914 augusztus i-én létezett, másrészről azonban a függelék — amely nem választható el a 297. cikk rendelkezéseitől — több rendelkezésben kifejezetten említi a megszállott területeket; így különösen a 13. §, amelyben Németország azt a kötelezettséget vállalja, hogy kívánatra átadja az ántánthatalmaknak az összes számadásokat, bizonylatokat, levéltárakat és okmányokat, amelyek az ántánthatalmak honosainak olyan javaira vonatkoznak, amelyek akár Németország területén, akár Németország vagy szövetségesei által megszállva tartott területeken, valamely kivételes háborús intézkedés tárgyai voltak. Itt azután magyarázza az ellenséges ország («pays ennemi») fogalmát, — azonban egészen helytelenül. Az ítélet szerint a gazdasági háború szempontjából az ellenség által megszállva tartott terület is «ellenséges ország». Ennek illusztrálására idézi az 1915 február 16-iki angol «Trading with the Enemy Proclamation»-t. (Ez az érvelés teljesen tarthatatlan. Először, mert egy angol belföldi jogszabályt hoz fel jogértelmezési elv gyanánt két ettől teljesen idegen — mert német és francia — peres fél közötti perben. Másodszor : mert ez az angol jogszabály kivételes jellegű, mivel az angol háborús jognak az «enemy» fogalmára vonatkozó és a területtel kapcsolatos elvei a kontinentális államokban sohasem voltak elfogadva. Egyébként is ellenkezik ez az értelmezés az angol-német Vdbsgnak idevágó értelmezésével, amely fentebb — a Weiss, Bicheller c/a Német Állam ügy kapcsán