Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Jogrend és erkölcsi rend

54 VARGHA FERENC ismét módosítani kell a folyton változó körülményekhez képest, így megy ez végtelenül; ez a változás és kontinuitás princípiuma a történelmi fejlődésben és a társadalomban. Ez természetes jelenség, de a hiba ott van, hogy értelmünk, előrelátásunk, kalkulációnk rendkívül fogyatékos s azt mégis csalhatatlannak hisszük. A csalhatatlanságban való vak és elfogult hit magyarázza meg a politikusok türelmetlenségét, a pártok áthidalhatatlan ellentétét s a köztük tátongó mély szakadékot. Mindegyik a jogrendet akarja, de csakis a saját felfogása szerint. A párton kívül álló kritikai gondolkozó pedig azt mondja, hogy a legellentétesebb felfogások is a politikusok mentalitá- , sában egy pontban akaratuk s tudatukon kívül harmonizálnak, abban t. i., hogy a jogrendet teremtő módszerüknek kauzalitását egyik sem ismeri. Enélkül pedig a jogrend politikusa csak máról-holnapra él, előrelátás nélkül. Miután pedig a politikusnak legfontosabb ismérve Comte szerint az előrelátás volna s az eseményeknek az előrelátás szerint való kormányzása, bátran elmondhatjuk, hogy nem a politikusok igazgatják s kormányozzák az eseményeket, hanem ezek vezetik őket. Csak kérkednek, hivalkodnak azzal, hogy kormányozzák a világ folyását; mert a valóság az, hogy a politikusok olyanok a világesemények nagy folyamában, mint a vízbe dobott parafadugó, odasodorja a víz árja őket, amerre az áramlás megy. Nem az ő akaratuk szabályozza az áramlás irányát, hanem az szabályozza az emberi akaratot. És ha a célkitú'ző emberek azt mondják, hogy íme az akarat szerint való célkitűzés lehetősége mutatja, hogy az emberek befolyásolják a világ folyását, erre ismét azt lehet mondani, hogy a célkitú'ző akarat, vagyis a cél a% akaratban nem a\ akarat spontán terméke, hanem ellenkezőleg a tudatalatti élet misztikus világából merülnek fel a különböző vágyak, kívánságok, törekvések, melyek a tudat küszöbét átlépve, mint akarati célok vehetnek tovább a cselekvés terén. Az állam, a jogilag szervezett emberi közösség s társadalom, vagyis a jogtól szabályozott együttélés nem elégszi meg a jogrenddel; mert hiszen számtalan életviszony van, amire a jog nem vonatkozik. Minél műveltebb valamely nép, minél jobban át van itatva az együttélés érzelmeitől és gondolatától, annál kevésbbé támaszkodik az állam a jogra, mely végelemzésben mindig állami kényszert jelent; s annál inkább szélesedik és tágul az erkölcs birodalma. As erkölcsben is van kényszer, de az belső, pszichikai kényszer, mondja Kantazö individualista erkölcstanában, míg Durkheim szerint a szociológiai morál parancsa kívülről irányít bennünket, a társadalomból, de nem az államból