Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Jogrend és erkölcsi rend

JOGREND ÉS ERKÖLCSI REND. az arra alkalmazott módszerek okozatosságának mibenlétét. Az események kauzális megfigyelésének dolgában ma is oly eszmeszegény koldusok vagyunk, mint voltak hajdan az antik korban a görögök, mikor a dodonnai vagy delfii jóst kérdezték meg vállalkozásaik sikere érdekében, aki a szenttölgyfa suttogásából magyarázta az embereknek Zeusz akaratát, vagy a középkorban, mikor vallásos szertartások segélyével akartak az emberek sikert aratni. Ha ily tehetetlenek vagyunk normális viszonyok közt a társadalmi életjelenségek megértésénél s igazgatásánál, amit remélhetünk akkor, ha a társadalom hirtelen átalakul, szakít igen sok vonatkozásban a múlttal; régi évszázados intézményeket forgat fel, új eszmeáramlatok sodrába kerül, új szükségletei, vágyai, kívánságai s törekvései keletkeznek ? Midőn a társadalom a béke csendjében él s lassan halad a fejlődés, mint ahogy a folyam hömpölyög széles medrében, alig kerül váratlan új esemény a politikus szemhatárába, ellenben forradalmi mozgalmak után a társadalom mentalitása labilis; lépten-nyomon váratlan, meglepő, új s hirtelen keletkezett események s szükségek merülnek fel, melyeket ki kell elégíteni a politikusnak s pedig némelyiket gyorsan és azonnal, mert az élet egy pillanatig sem vár, rohan szakadatlanul ismeretlen tájak és bizonytalan jövő felé; nem enged gondolkozási időt egy pillanatot sem, mert a jelen idegesen siet megölni a multat s a jövő már sírját ássa a jelennek. Csodálható-e, ha ilyen mozgalmas időkben az ország sorsát igazgató politikus hibákat követ el, mikor a béke politikusa is egymásra halmozza a baklövéseket? Hogy tudnánk ma a jogrend érdekében oly szilárd intézkedéseket tenni, melyek a teleológia követeléseit kielégítik, mikor egészen új világrend kellő közepére jutottunk? A kormányok, törvényhozóhatalom s a politikusok egyremásra cselekszenek, intézkednek, tesznek-vesznek, mert a társadalom szükségei sürgősen követelnek intézkedéseket, de hogy mi lesz az eredménye az intézkedésnek, mi annak a kauzalitása, azt nem tudjuk. A hatalom emberei teleológiai gondolkozással intézkednek s célkitűzéssel cselekednek ugyan mindig, de hát igaz itt is a közmondás, hogy az ember rendszerint máshova jut, mint ahova indul. A célok heterogéniájának egész láncolata bontakozik ki Wundt szerint minden intézkedésből. Valamely intézkedést tesz a kormány, aközben új szükségek merülnek fel, melyek az eredeti intézkedést# módosítják vagy újjal cserélik fel, ezeket Jogállam. XXV. évf. i—2. füz. 3