Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Jogrend és erkölcsi rend

VARGHA FERENC osztálynál, aminek természetes következménye az, hogy a jogrend dolgában is eltolódások vannak. Ámde bármily kedvezően alakuljanak is a szociális erőkr egy nagy tömege lesz a társadalomnak, amely a békés együttélés követelményének nem fog behódolni. Itt lép fel az állami hatalom a jogrend kikényszerítésével. Ha megszokott, békés, normális viszonyokról van szó, a jogrend fenntartása is a megszokott úton halad. A törvényhozás, a politika, a közigazgatás, igazságszolgáltatás stb, a rendes recept szerint biztosítja a jogrendet. Hogy célszerű, helyes, célravezető-e a recept, azt rendesen utólag tudjuk m£g, ha a jogrend fenntartása sikerül, vagy ha utólag azt tapasztaljukr hogv a konkrét intézkedés nemcsak hogy nem szilárdította meg a jogrendet, hanem ellenkezőleg, azt teljesen felforgatta. Igen érdekes és hálás feladat volna nyilvántartani az állami intézkedéseket a célszerűség és hasznosság látószögéből nézve. Sajnos, erre még nem gondoltak soha, pedig értékes törvényhozási s kormányzati tapasztalatok csak úgy volnának szérezhetők, ha a jogrend érdekében tett törvényhozási, közigazgatási s btrói intézkedések kauzalitását és hatását elfogulatlanul és tárgyilagosan lemérnők. Nem ritkán megdöbbentő volna az eredmény, mert gyakran azt mutatná, hogy kellő megfontolás hiánya, szakszerűtlenség, makacsság, tudatlanság vagy fölületesség s könnyelműség hozta létre a sajnálatos következményt. És csodálatosak a jogrendet fenntartó politikának hibái a felelősség szempontjából. Sokszor kiszámíthatlan károkat csinál s ezzel szemben a felelősségnek nyoma sincs. Mint említettem, békés, normális viszonyok közt a jogrend fenntartása rendesen a régi sablon szerint történik, mert azt már megszokták. Holott helyes akkor volna ez az álláspont, ha a régi receptet azért használnék, mert azt a tapasztalatokon nyugvó kritika igazolta. Ha a jogrend fenntartása kritika s a társadalmi események s az állami intézkedések kauzális összefüggésének s hatásának ismerete nélkül történik azoknál az eseményeknél, melyek pedig ismétlődnek s így nem singularis jellegűek, tehát a megfigyelés, tapasztalás a kritika tárgyává tehetők, hogy biztosítjuk a jogrendet olyan eseményeknél, melyek singularis jellegűek, egészen újak és teljesen ismeretlenek? Normális viszonyok közt a jogrendet fenntartó intézkedéseknél a hibák onnan származnak, hogy az állam közegei s elsősorban a politikusok kauzális gondolkozás nélkül élnek; éppúgy nem ismerik a társadalmi baj szociális természetét, mint