Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Jogrend és erkölcsi rend

JOGREND ÉS ERKÖLCSI REND. jogrend pedig sohasem volt s nem is lesz, mert ez azt jelentené, hogy mindenki szigorúan a jog szabályai szerint él. Ha mindenki így élne, akkor soha semmiféle jogvita nem volna az emberek közt. Az adós pontosan fizetne; a munkás a kialkudott munkát becsületesen elvégezné; az iparos és kereskedő a megrendelés értelmében szállítaná az árut; a földmíves a minta szerint fuvarozná a gabonát stb. A büntető igazságszolgáltatás pedig becsukhatná kapuit, mert szent és sérthetetlen volna a magántulajdon, testi épség, magánlakás s minden büntetőjogilag védett érdek. Ennek következménye volna, hogy az ügyvédek, bírák s ügyészek más pálvára volnának kénytelenek menni, mert hiányoznék ezeknek életföltétele: a per. Ámde ez sohasem hiányzott és nem is fog hiányozni soha, mert az ember természeténél fogva harcos és perlekedő lény, tehát bíróra, ügyészre s ügyvédre mindig lesz szükség. Ez a harcos, perlekedő természete pedig az embernek, nem valami korcsképződmény, hanem életfenntartási postulatom, amire csak akkor nem volna szükség, ha az emberi faj valaha felemelkednék arra az eszményi és erkölcsi tökéletességre, amit Bentham jósolt mint elkövetkezendő jövőt, amikor az emberek oly tökéletes szociális lények lesznek, hogy másoknak gyönyöre és fájdalma éppen olyan erősen az enyém is lesz, mint amilyen erősen azt mások is érzik.* Miután azonban erre az utópisztikus felfogásra az élet eddigelé reácáfolt s nincs okunk feltételezni, hogy az emberi természet valaha a Bentham álmodozásának megfelelőleg meg fog tökéletesedni, el kell fogadni azt a tapasztalati tényt, hogy az egyéni érdek ezután is mindig erősebb impulzus lesz mások érdekeinél; s így mindig lesznek összeütközések az emberek közt. Következéskép mindig lesznek ellentétek, civakodások s perek és sohasem íog bekövetkezni az, hogy mindenki a jog szerint fog élni. E% pedig a?t jelenti, hogy jogrend abszolút érielemben ezután sem les%, aminthogy nem volt eddig sem. Tehát relatív jogrendet követelhetünk, aminek foka számos tényezőtől függ, de főképpen függ a gazdasági, szociális s erkölcsi tényezőktől. Minél jobbak társadalmi szempontból ezek a tényezők, annál teljesebb a jogrend; mert ha az ilyen tényezők a társas életre célszerűen és hasznosan alakulnak ki, azok a társasélet harmóniáját előmozdítják. Könnyen belátható, hogy a rendkívül bonyolult társaséletben az említett tényezők nem harmonikusan fejlődnek s nem is egyenlő hatásúak minden társadalmi * Guyau : La morale anglaise 25.