Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Jogrend és erkölcsi rend

3° VARGHA FERENC spontán megnyilvánulása volt, hanem egyszerűen a társadalom rendre törekvő kívánságát intuitive megérezték s azt mint saját programmjukat terjesztették elő. A rendre törekvés, a harmónia vágya ugyanis minden társadalomnak primordiális életfenntartó ösztöne és szükséglete. A társadalom életfenntartási ösztöne követeli a rendet, mert ahol örökös az anarchia, ahol a bellum omnium contra omnes uralkodik, ott társas együttélés 'lehetetlen. A társadalomnak ez az életfenntartó ösztöne, ez a harmóniára törekvése az, mely véget vet a forradalmaknak s előbb-utóbb rendet teremt a társadalomban. Midőn tehát a kormányok a jogrend helyreállításának programmjával léptek fel, csupán szószólói voltak a társadalom harmóniát követő ösztönének, kívánságának. Érdekes megfigyelni, hogy midőn a társadalmi életben a kormányok kiérzik a társadalom kollektív vágyát s törekvését, mily tájékozatlanok az eszközök megválasztásában; olyanok, mint a kisgyermek, aki járni tanul és lépten-nyomon elesik; —a kormányok is egyre-másra követik el a hibákat, mikor a társadalmi harmóniát, — ami közel áll a jogrendhez, de annál tágabb fogalom, — akarják helyreállítani. Ennek pedig az az oka, hogy politikusaink, az egyéni érdekek melleit kollektív célokra is törekszenek. Ez a törekvés azonban egymagában nem elég a jó kormányzáshoz. Ennek leglényegesebb ismérve: a) a valódi társadalmi szükségek tárgyilagos megismerése, ami egés^ más, mint a politikusok hangzatos, gyakran ön\ö és tartalom nélküli frazeológiája; b) a szükség kielégítésére alkalmas eszközök felkutatása, azok kauzalitásának megismerése; ezen ismeretnek birtokában az után a célszerű eszközök rendszeres és észszerű alkalmazása. Ez a helyes és célszerű kormányzás quintesszenciája. Ebben csúcsosodik ki a törvényhozás teleológiája s etikája. A bolsevizmus után a társadalom pathológiás helyzetben volt; lelki egyensúlya megbillent, ehhez kellett volna alkalmazni a kormánynak s törvényhozásnak minden intézkedését, akkor eljutottunk volna arra a hosszú útra, mely az igéret földje felé vezet ; s távolról megmutatja a jogrend birodalmát. Hangsúlyozom, hogy legjobb esetben is csak az igéret földje felé vezető útra léphetünk, midőn a jogrend fata morganáját kergetjük; de azt nem tudjuk teljesen hatalmunkba keríteni soha, mert a jogrend abszolút értelemben nem létezhetik a gyakorlatban; csak relatíve. A forradalom utáni kormányok tehát utópia birodalmát ígérték, mikor azt állították, hogy helyreállítják s megteremtik a jogrendet, mert helyreállítani olyasmit lehet, ami már egyszer volt. Abszolút