Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Jogrend és erkölcsi rend

JOGREND ÉS ERKÖLCSI REND. 29 azt irányítani úgy, mint az elektromos hő vagy mechanikai energiákat. De sajnos, amily előre vagyunk az élettelen világ energiáinak megismerése s uralmunk alá hajtása terén, éppoly elmaradottak vagyunk az élet, életenergiák, szellemi és erkölcsi erők lényegének megismerése s akaratunk alá kényszerítése dolgában. A filozófusok közül a pragmatikusok James-sel az élükön a cselekvési szabályok szisztematizálása révén, az intuitió hívei, vagyis az antiintellektualisták Bergson vezetése alatt az értelem háttérbe tolásával és az érzelem kiemelésével hiszik azt, hogy a dolgok lényegét megismerhetjük, a szociológusok pedig keresik a társadalomalkotó erőket, hogy azokat megismerve, kormányozhassák a társadalmak fejlődését éppúgy, mint a hajó kormányosa irányítja a hajó, vagy a pilóta a repülőgép haladásának irányát. Békés viszonyok közt nagy célkitűzések nélkül élnek a társadalmak, napról-napra egyformán, békésen s észre sem veszik, hogy azért folyton és szüntelenül változik a társadalom élete; vagy előre vagy hátra, vagy progresszive vagy regresszive, — stabilitás azonban soha sincs, mert amint már Herakleitos mondotta, az élet olyan, mint a folyó, kétszer ugyanazon hullámokban még senki sem fürdött meg. Nagy és főképpen hirtelenül jött társadalmi változásoknál már szemünk előtt folynak le az átalakulások. Látjuk évszázados intézmények megrendülését, száz és száz éves alkotások falainak megrepedését s örökösnek hitt társadalmi alakulatok eltűnését, mint ahogy a földrengéskor tűnnek el falvak és városok. Különösen láthatók az ilyen kataklizmák háborúk s forradalmak után. Főkép és elsősorban a legyőzött államoknál, mert ott törik össze a társadalom mechanizmusa legjobban. Ilyenkor az élet ösztöne üti fel fejét, mihelyt a társadalmi rengés múlófélben van. A természet örök körforgása ez: a halálból új élet fakad, hogy ismét anyagot adjon a halálnak. A forradalmak után, a pusztulás befejeződésekor a társadalom életösztönének első öntudatos vészkiáltása volt az, mely jogrendet követelt. Az akkor megalakuló kormányok mindazzal a jelszóval vették át a hatalmat, hogy jogrendet teremtenek. Az ő revelációjuk volt ez? Tudatos célkitűző akaratukból pattant ki a jogrendteremtés eszméje? Ok azt hitték, pedig csalódtak, az ő ígéretük a társadalom misztikus, tudatalatti életének postulálása volt. Szerepük olyan volt, mint a fényszóróé, mely magába gyűjti a fénysugarakat, hogy aztán azok koncentrált fényével bevilágítson a sötétbe. A kormányok jogrendteremtő programmja nem az ő agyuk