Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám

20 D? BAUMGARTEN NÁNDOR alapot és a jogi konzervativizmus gondolatát igyekezett a modern követelményekkel összeegyeztetni. Jogtudományi folyóirat megalapítása akkor nehéz feladatnak látszott. Hiszen nemrég maradt félbe a «Magyar Igazságügy)) és bár sokan érezték ennek hiányát, új Jogi Szemle nem tudott megindulni. Sikerre csak úgy lehetett számítani, ha az elismert jogi szakírók tekintélye és aktiv részvétele, ha a jogirodalom iránt érdeklődő lelkes if|úság munkakedve és a gyakorlati sikert biztosító megfelelő adminisztratív erők összetalálkoznak. Csemegi Károly gondolatának megvalósítására mindhárom irány képviselői összefogtak. Edvi Illés Károly, a kitűnő büntetőjogász és védőügyvéd magával hozta tekintélyének súlyát és személye körül tudta csoportosítani előkelő jogi iróink zárt sorát. Edvi Illés Károly az ügyészi pályán a szegedi Ráday-féle királyi biztosság idejében a jogrend helyreállítására kezdte meg működését, melyet 1876-ban súlyos betegsége folytán abba kellett hagynia. — Más embert ily csapás teljesen elkedvetlenített és megtört volna, az ő csodálatos lelki ereje és életkedve még ezen is diadalmaskodott. Szeme világának elvesztése után mindinkább bővült és világosabb lett szellemi és lelki horizontja. Meglett férfi korában új pályára lépett. Mint ügyvéd, a védő nemes hivatását eszményi felfogással, ideális lelkületének hevével töltötte be és mint jogi író, a büntetőjog mesterévé és egy egész jogi generáció nevelőjévé vált. Csemegi munkája, a magyar büntetőtörvénykönyv, benne méltó és hivatott magyarázóra talált. Világos stílusa, nagy képzettsége és gyakorlati érzéke egyaránt hivatottá tették a törvénymagyarázó szerepének betöltésére. Kötetekre menő műveiben, melvek úgy az anyagi, mint az alaki büntetőjogra kiterjednek, szerencsésen egyesítette a hatalmas elméleti képzettségét gyakorlati érzékével, melyet csak a konkrét jogesetekkel való állandó és beható foglalkozás fejleszthetett ki. így lett Edvi Illés Károly a büntetőjognak leghivatottabb kommentátora és így váltak művei nélkülözhetlenekké minden magyar jogász könyvtárában. Mint a Jogállam főszerkesztője már öregebb korban, de igaz lelkesedéssel és fiatalos hévvel fogott feladatához. Nem volt a büntető és közjogi gyakorlatnak az az eseménye, mely figyelmét elkerülte volna. Cikkeinek világos okfejtése olvasóinak élvezetet és alapos tájékozást nyújtott és munkatársainak jóakaró, törekvéseiket megértő és tehetségüket serkentő atyai barátja volt.