Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - A büntető igazságszolgáltatás

BÍRÓI GYAKORLAT. ban van-e s. panasznak helye. Ugyanis a jogegységi tanács egy határozatában az van kifejtve, hogy a B. V. io. $-a alkalmazása tárgyában a B. P. 385. § 2. p. alapján lehet s. panaszt érvényesíteni (B. J. T. LX1X. 153. 1.). Míg egy újabb határozat arra a helyes álláspontra helyezkedik, hogy e § alkalmazása tárgyában s. panasz nem érvényesíthető B. J. T. LXXV1I. 172. 1. . A B. V. 19. §-át illetőleg pedig az volt az eddigi gyakorlat, hogy ennek alkalmazása tárgyában s. panasz nem érvényesíthető [Angyal-Degré, Mutató. I. 321. 1. (B. J. T. LXXVJI. 24. L). Ellenben egy újabb határozat a B. V. 19. ,^-ának alkalmazása tárgyában érvényesített s. panaszt a B. P. 38$. § 1 c) alá vonta (B. J. T. LXXVJI. 166. 1. . 3$5- § utolsó bek. A törvény ama rendelkezése körül, hogy az anyagi semmiségi okok mennyiben vehetők hivatalból figyelembe, a gyakorlatban merültek fel kontraverziók. Egy esetben kimondotta ugyanis a K., hogy a S. T. 56. §-ában meghatározott semmiségi okok, ha vádlott sérelmére szolgálnak, hivatalból veendők figyelembe (B. J. T. LXXVII. 134. 1.). Ez a döntés azonban aggályos. A B. P. 385. § utolsó bekezdése ugyanis csupán az e törvényszakaszban meghatározott anyagi semmiségi okokra nézve mondja ki, hogy azok hivatalból veendők figyelembe. Más törvényekben megjelölt semmiségi okokra tehát e rendelkezés ki nem terjeszthető. Különösen pedig nem terjeszthető ki alaki semmiségi okokra. Már pedig a S. T. ^6. §• 1. bekezdése alaki semmiségi okokat is állapít meg. Ilyen pl. az utánjárási s egyéb költségek iránti rendelkezés által megvalósított semmiségi ok, melyet a K. egv régebbi (B. J. T. LXVIII. 346. 1.) döntése is a B. P. 384. § 5. p. alá vont, s így kifejezetten alaki semmiségi oknak tekintett. Ingadozó a gyakorlat abban a kérdésben, hivatalból kell-e figyelembe venni azt a s. okot, hogy az ítélőtábla az ítéletének meghozataláig a B. P. 506. §-a alapján büntetését töltő vádlott által elszenvedett letartóztatást a B. T. K. 94. §-a alapján beszámítás tárgyává tette. Egy esetben hivatalból figyelembe vétetett a s. ok [B. J. T. LXXVII. 175. 1.); egy másik esetben nem (u. o. 176. 1.). 38/. §. A részleges jogerő, továbbá a reformáció in peius tilalma szempontjából aggályos a döntés, mely szerint oly esetben, mikor a súlyos testi sértés miatti vád esetén, az e minősítést megállapító ítélet ellen a kir. ügyész csupán a B. T. K. 303. §-ában megállapított tényálladéki elemek megállapítása céljából indítványozott bizonyításkiegészítés megtagadása miatt a B. T. 384. § 9. p. alapján fellebbezett: e felebbezés úgy