Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - A büntető igazságszolgáltatás

BÍRÓI GYAKORLAT. távollevő vádlottnak valamelyik hozzátartozója kérelmet terjeszt elő (u. o. 53. ].). 264. § 1. pont. Helyes gyakorlat, hogy rágalmazás és becsületsértés miatti vád esetében a vádtanács az eljárást a valóság bizonyítása (B. V. 16. §) címén meg nem szüntetheti. Egy újabb határozatban kimondotta a jogegységi tanács, hogy a vádtanács a B. V. 17. $-ának fennforgása indokából sem szüntetheti meg az eljárást (B. J. T. LXXVIII. 85. 1.). E határozat nem teljesen megnyugtató. 2j6. §. Magánvádló köteles a vádiratot a vizsgálat befejezését közlő értesítéstől számított 15 nap alatt benyújtani. Az e határidő lejárta után beadott vádirat el nem fogadható; ellenkező esetben a B. P. 384. § 11. p. szerinti alaki s. ok létesül (u. o. 178. 1.). A határozatok tárába felvett határozatban mondta azonban ki a K., hogy ez a rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha vizsgálóbíró értesítésében bennfoglaltatik a felhívás, hogy az eljárás különbeni megszüntetésének terhével kell a vádiratot a kitűzött záros határidő alatt benyújtani (u. o. 157. 1.). 328. §. Az alsóbíróságok, főkép a kir. járásbíróságok gyakorlatában sűrűn előfordul, hogy az ítélet indokolásában nem foglaltatik ténymegállapítás, hanem e helyett utalás történik a rendelkező résznek a cselekmény megjelölését tárgyazó részére (B. P. 327. §. 2. bek. a) pont). A K. elvi jelentőségű határozatban kitanítja az alsóbíróságokat, hogy az ítélet szerkesztésének e módja nem törvényszerű, mert az ítélet rendelkező részének szóban forgó része nem ténymegállapítás (u. o. 158. 1.). 383. § II. b) pont. A törvény szerint védő vádlott javára élhet feJebbezéssel. Amennyiben tehát védő oly minősítés alkalmazása végett él semmiségi panasszal, mely súlyosabb büntetés alkalmazását vonja maga után: úgy a *perorvoslat, mint törvény által kizárt, visszautasítandó (u. o. 93. 1.). 384. § 4. pont. A törvény e rendelkezésére vonatkozó számos határozat került nyilvánosságra. Ez alapon rendelt el a K. megsemmisítést, mikor a kir. ítélőtábla a B. P. 381. § 2. bek. 2. p. ellenére mint felebbezési bíróság bírálja felül a kir. törvényszéknek oly ítéletét, mellyel a váddal egybehangzóan, vádlottat járásbírósági hatáskörbe tartozó bűncselekményben mondotta ki bűnösnek (u. o. 37. 1.). A döntés helyes az esetre, ha az ítélőtábla oly kérdésben gyakorol revíziót, melyre a s. panasz ki nem terjedhet. Pl. revizió tárgyává teszi a ténymegállapítást. Ez esetben hatás-