Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám

208 BÍRÓI GYAKORLAT. nyilatkozatából s a végrendelkezés körülményeiből megállapítható legyen, hogy szóbeli nyilatkozatát kívánta végrendeletének tekinteni iP. I. 5581/23'. és 7383 22. MD. 27., 57.). 27. A végrendelei tartalma köréből megemlítendő az örökös és hagyományos fogalmának elvi alapokon nyugvó szembeállítása, mely szerint nem örökösök, hanem csak hagyományosok, akiket az örökhagyó nem vagyona valamely részének természetben juttatásával, hanem csak meghatározott összegű készpénzzel kívánt kedvezményezni, de akiket nem kívánt vagyonjogi személyiségének utódaivá tenni (P. I. 2178/24. MD. 68.). Ugyanez a határozat a végrendelet értelmezésének határait is helyes érzékkel szabja meg, midőn kimondja, hogy a végrendelkezőnek a végrendeleten kívül álló tényei csak a végrendelet homályos intézkedéseinek megvilágítására vehetők figyelembe, de nem szolgálhatnak alapul arra, hogy a végrendelet világos és határozott tartalma mással helyettesíttessék. Korábbi elvi határozat ismétlése (PHT. 578.), hogy utóörökösnevezés kérelem alakjában is történhetik. Jelesül a végrendelkező a végrendeletben a kinevezett örököst kérelem alakjában is kötelezheti arra, hogy a neki hagyott vagyonról halála esetére miként intézkedjék, ha a végrendeletből megállapítható, hogy az örökhagyónak vonatkozó végrendeleti' intézkedése nem pusztán óhajt fejez ki, hanem határozottan akararnyilvánítást foglal magában. Az is jól ismert tétel, hogy az örökhagyó végrendeletében az utóörökös személyének kijelölését az örökösre is bízhatja, ha a kinevezhető utóörökösök körét szabatosan meghatározza. Egészen új megoldás azonban (a ptk. tvjav. 1625. i;-ával ellentétben), hogy ilyen esetben, ha az örökös az utóörököst a kinevezhető személyek közül nem jelölte ki, ezt a bíróság pótolhatja (MD. 17.). Korábbi (MD. XV. 1.0.) állásfoglalás logikus továbbfejlesztését jelentik a clausula cassatona-ra vonatkozó döntések. A Kúria szerint, ha a kiskorú örököst a végrendelkező jogvesztő záradékkal tiltotta el a végrendelet megtámadásától, a kiskorú törvényes képviselője a végrendelet megtámadása iránt perrel fellépni nem jogosult (P. I. 3709/24. MD. 80.). Ennek oka abban rejlik, hogy a jogvesztő záradékkal való szembehelyezkedés jogvesztést vonván maga után, az ily irányú fellépés az ingyenes joglemondással lenne egyértelmű, amelyre pedig a törvényes képviselő nem jogosult. Az viszont egészen természetes, hogy a kötelesrész kiegészítése iránti per megindítása a végrendelet megtámadásával egyértelmű és így maga után vonja a végrendeleti cassatorius záradék alkalmazását (P. V. 6859/24. MD. 67.).