Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám

200 BÍRÓI GYAKORLAT. dr. Blau Györgynek «Valorizációs joggyakorlatunk 1926-ig •> című összefoglaló munkájára utaljam, mely teljességével és lelkiismeretes pontosságával a gyakorlat leghívebb képét tünteti tel. A valorizáció jogalapját a «Polgári Jog» 102>. II. számában igyekeztem megvilágítani. Az alábbiakban csak néhány alaptétel kiemelésére szorítkozhatom. A Kúria különböztet egyfelől a kölcsön- és más ilynemű tartozások — tiszta pénztartozások — között, amelyek körében a felértékelésnek csupán késedelem okából van helye és másfelől olyan pénztartozások — eél-péntfarto^ások — közt, amelyekben a felértékelést már a kötelem tartalmából eredő jogkövetkezménynek ismeri el. Az első csoportra vonatkoznak a MD. 23., 48. és 17. esetek (P. V. 43 5 3/24. és 4798/24.). A késedelem minősítésére nézve a Kúria «a puszta fizetési késedelmet meghaladó vétkességei* kívánja meg (MD. 5., 28. P. II. 790/24. és P. VII. 7283/24.), anélkül hogy tudnók, vájjon ez pusztán az objektív morával való szembeállítást jelenti-e, vagy a ki nem mentett késedelem körén belül valamely dolus speciálist. A második csoportban az adós vétkessége vagy késedelme a valorizálásnak nem előfeltétele, hanem az csak a felértékelés mértékére van befolyással (P. I. ^441/24. MD. 64.), éppenúgy mint megfordítva a hitelező mulasztása (P. II. 1771/24., 247/25., 591S/25. MD. 4., 32., 33.). A valorizáció kezdőpontja körüli bizonytalanságok szintén főleg a tiszta pénztartozások körére szorítkoznak (P. VI. 388/24., 1604 24., P. II. 2817, 24., 4630, 24. MD. 8., 9., 10., 12.); a másik csoportban magából a jogviszonyból kell meríteni a támpontokat az átértékelés mértékének meghatározására (vétel megkötésekori érték: MD. 19., 59. P. II. 844/25., P. V. 1670/25.). A felértékelés mértéke tekintetében a Kúria ez évben fejlesztette ki teljesen azt a gondolatot, hogy a pénzromlás következményeit az eset körülményei szerint méltányosan meg lehet osztani a hitelező és az adós között, minthogy a pénz értékcsökkenése ellen rendszerint a hitelező sem tudott volna kellőkép védekezni (MD. 6., 10., 11., 64. P. VI. 723/24., 461/24. . Méltányossági alapon mondott ki a Kúria devalorizálást is értékállandósági záradék ellenére (MD. 36. P. I. 432/24.) és mellőzte a kamatok teljes értékű valorizálását felszaporodásukra tekintettel (MD. 76. P. VI. 6372/24'), vagy a jogviszony hosszas függősége miatt, melvről az adós nem tehetett (P. VI. 6624/24. MD. 7-. .