Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Dr. Bányász Jenő és dr. Szegö Izsó: "A tisztességtelen verseny" törvénymagyarázattal és joggyakorlattal, továbbá a védjegy-, szerzői jog-, cégjogi törvények és az ipari mintaoltalmi-rendelet szövege és magyarázata [könyvismertetés]

184 IRODALOM. juk, hogy (mily paradox!) minden pálya az. Közhivatalnokokat B-listára kell tenni, magánalkalmazottak és munkások tízezrei állanak munka nélkül, a mérnökök egyrésze kereskedni kényszerült, de kereskedő a csökkent kereskedelemhez kétszerannyi van, mint háború előtt, az orvosok panaszkodnak, hogy nincs annyi páciens, amennyiből szűkösen megélhetnének — lehet-e ilyen körülmények közt egy pálya túlzsúfoltságáról beszélni ? Honnan menjenek át és hova ? Nyilván az általános elszegényedés és a gazdasági élet dezorganizációja miatt is jut mindenkire olyan kevés, hogy azt hiszi: a többiek veszik el előle. Úgy véljük, az ügyvédek tömegén nem fog más segíteni, mint az, ha megint lesznek szubsztrátumok : gazdagabb ország, nagyobb kereskedelem. Addig, amíg ezt megélhetni, az egyesek folytatni fogják a kenyérért való küzdelmet, mindenik azzal a reménnyel, hogy ő talán a sikeresebb közé tud kerülni. Még egy szót szakirodalmunk élénküléséről. Ez is konszolidációs tünet: jogászságunk nyilván ismét többet foglalkozik a joggal. Új lapok indulnak. Legfiatalabb a «Büntetőjogi), míg a «Polgári Jog» már második évébe lépett. «Jogállam»-unk, mely minden jogi diszciplinát müvei, növekedett terjedelemben és intenzitásban. Buadpesten féltucatnál több jogi lap képes megjelenni. Van ennek egy nagy előnye — kisebb körben ugyanaz, mint a nagy német tudományosságban a nagyszámú egyetemé : a sok fórum sokaknak ad lehetőséget a toll forgatására, színekben gazdagabbá teszi jogi irodalmunkat. Mert kétségtelen, hogy ma is még a szaklapok a magyar jogi irodalom főhordozói, nem a könyvek. De másfelől van az ilyen decentralizálódásnak hátránya is : a szétforgácsolódás. Valóban nehéz ma egy kérdésnek csak legújabb cikkanyagát is egészen áttekinteni. Amellett gyakoriak a többszörös közlések — még cikkeknél is, annál inkább döntvényeknél. Csak aki behatóbban dolgozott egyszer-másszor a judikatúra publikált anyagával, az látja, mekkora energiapazarlás folyik. Legalább is a döntvénytáraknak koncentrálása igen indokolt lenne. Hisz azoknak nem kell irányokat képviselniük; a bírói gyakorlat mindenki számára azonos. Dr. Bányás\ Jenő és dr. S\egö I\só: «A tisztességtelen verseny» törvénymagyarázattal és joggyakorlattal, továbbá a védjegy-, szerzői jogi-, cégjogi törvények és az ipari mintaoltalmi-rendelet szövege és magyarázata. Budapest, 1926. Kiadja az Iparjogvédelmi-Egyesület. Ez a 500 oldalt meghaladó terjedelemmel most megjelent mű magában foglalja mindazt a joganyagot, melyet a könyvhöz érdekes előszót író dr. Neuhold Ferenc ítélőtáblai bíró «ipari tulajdoni) gyanánt jelöl meg. E megjelölés ilyen bő tartalommal a békeszerződés óta van forgalomban, mely «ipari tulajdoni) című fejezet alá vonta az összes iparjogvédelmi anyagot, és még hozzá a szerzői jogot is, melyet eladdig az iparjogvédelmi anyaggal a «szellemi tulajdoni) elnevezésbe egyesítettek. Ami iparjogvédelmi és a szerzői jogi IRODALOM.