Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Dr. Bányász Jenő és dr. Szegö Izsó: "A tisztességtelen verseny" törvénymagyarázattal és joggyakorlattal, továbbá a védjegy-, szerzői jog-, cégjogi törvények és az ipari mintaoltalmi-rendelet szövege és magyarázata [könyvismertetés]

IRODALOM. 185 tárgykörbe vág, hiánytalanul összefoglalja dr. Bányász Jenő és dr. Szegő Izsó könyve. Csak épp a nemzetközi joganyagot nem közli teljes szöveggel, hanem csak rövid feldolgozásban érinti. Magukat a terjedelmes nemzetközi egyezményeket sem közli a könyv, nyilván, mert az idevágó joganyag túlságosan terjedelmessé tette volna a könyvet, de meg a nemzetközi vonatkozások ritkábban kerülnek alkalmazásra abban a körben — az értelmes kereskedelmi és ipari világ köre — melynek számára a szerzők müvüket nyújtani kívánták. Legbehatóbban tárgyalja a könyv a tisztességtelen versenyről szóló törvénycikk anyagát; a műnek felerészét veszi igénybe e tárgykör. Itt a törvények részletes kommentárját kapja az olvasó világos stílusban, részletes és helyes tájékoztatásokkal, a törvény intencióit precízen feltáró magyarázatokkal, melyek lehetőleg kerülik az elméleti fejtegetéseket, de mindig alkalmasak arra, hogy a törvény sok helyütt szűkszavú szövege mellett és némileg komplikált rendszerében jó útmutatója legyenek a gyakorlat emberei számára : a jurykben ítélkező laikus bírák számára és azok számára, akiknek mint feleknek érdekük a törvény ismerete és alkalmazása. Különösen sokra értékeljük azt, hogy az elmúlt két évnek bírói gyakorlata — jury és rendesbírósági gyakorlata — részletesen fel van dolgozva, az esetek kimerítő ismertetésével, úgy hogy nemcsak a tisztességtelen verseny védelme elleni jogintézménynek jogelveit, de gyakorlati körülményeit is megismerhetni e műből. Majdnem minden §-hoz kerültek jogesetek, némelyikhez és épp a leglényegesebbekhez egész gyűjteményét találjuk a jogeseteknek. Hogy a tisztességtelen versenyről szóló törvényre mily szükség volt nálunk és hogy mennyire megfelel a kereskedelmi világ érdekeinek egy ilyen törvény, legjobban bizonyítja, hogy a törvénynek oly rövid élettartama alatt oly nagyszámú érdekes jogeset került ki, amennyit e mű közöl. A magyarázatok, melyek az egyes §-ok jelentősége szerint hol terjedelmesebbek, hol rövidebbek, mindenütt precízek és a törvény helyes értelmét domborítják ki. A 12. §-nál azonban legyen szabad megjegyeznünk, hogy a szerzői jogi oltalmat itt olykép írja körül a kommentár, hogy az a műnek inkább belső tartalmára vonatkozik, míg ellenben a Tvt. 12. §. a kiadmány címét vagy címlapját védi. Ezzel szemben utalunk a Szjt. 6. §. 8. pontjára, mely épp speciálisan a címet védi. E két törvényhelynek kongruenciáját a szóban forgó mű kommentátora se tudta megállapítani, amint nyilvánvaló is, hogy a Tvt. törvényhozója itt elfeledte a kongruenciát a szerzői jogi törvénnyel megállapítani. A védjegyjog anyagához a könyv nem ad jogeseteket, ellenben felette kimerítő bevezető magyarázatot nyújt, mely igen kitűnő összefoglalása védjegyjogunknak. A szerzői jog anyagához rövidebb bevezetést ad a mű, ezzel szemben meglehetős kimerítően ismerteti az utóbbi éve kbírói gyakorlatát. Itt is bevezetőül a törvény alapelveit ismerteti., hogy a laikus olvasó áttekinthesse ezt a számára idegen joganyagot. Óhajtottuk volna, hogy a bevezetésben szerzői jogi beiktatásoknál kiemelje — épp a bevezetőleg említett gyakorlati célokból — hogy a beiktatásnak a szerzői jogban milyen csekély jelentősége van és hogy az egyedül arra szolgálhat, hogy az álnevű vagy névtelen művek védelmi időtartama a megjelenés utáni 50 éven túlra meghosszabbíttassák. Ha ez kellőkép megemlíttetik, úgy a gyakorlat emberei menten tudni fogják, hogy a manapság dívó sorsjáték-beiktatások és hasonlók a közönség megtévesztését célozzák. Ugyancsak rektifikálni óhajtjuk a szerzőjogi bevezetésnek azt a megjegyzését, hogy magyar állampolgár művei, ha külföldön jelentek meg, csak akkor állnak a Szjt. védelme alatt, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik. Ugyanis