Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Az elmebeteg házastárs bontóperbeli jogképessége

A/ ELMEBETEG HÁZASTÁRS BONTÓPERBELI JOGKÉPESSÉGE. lói legbensőbb intimitásai körébe eső tényállítások valósága vagy valótlansága felett kell dönteni és esetleg a fél személyes meg­hallgatásának mellőzésével. Dönteni kell és lehet dönteni ezekben az esetekben épp­úgy, amint dönteni kell és dönteni lehet azokban az esetek­ben, amidőn a bontóperbeli házasfelek egyike sem elmebeteg, hanem mindegyikének erre a legbensőbb intimitási részletre vonatkozó tényelőadása egymástól eltérő, avagy ha egymással egyezik, de ezek a kereseti kérelmet támogató beismerések a házasság fenntartása érdekében a felek rendelkezési jogának és a tárgyalási elv megszorításával egyéb bizonyító tények alapján hivatalból figyelembe nem vehetők. Meg kell jegyeznem, hogy habár a H. T. 77. §. b) pontja alapján indított bontóperben az ismeretlen helyen távollevő al­peresnek sincs rendszerint tudomása az ellene indított bontó­perről és így az ő védelme éppoly nehézségbe ütközik, mint a személyes meghallgatást lehetetlenné tevő elmebetegségben szenvedő alperes védelme, azonban itt is irányadó az az elv, hogy függetlenül attól, hogy az ismeretlen helyen való távollét az illető házasfél saját tényére, avagy pl hajóelsülyedés folytán idegen földre való menekvés, hadifogság, elrablás, vagy más, az akaratán kívül előállott ténykörülményre vezethető-e vissza, ebben az esetben is a bontóok tulajdonképpeni tartalma szintén csak szándékos, tudva és akarva elkövetett cselekvés lehet. Ennek a bontási oknak megvalósításánál a törvényben meghatározott tényálladéki ismérv abban áll, hogy a perindítás­kor ismeretlen házasfél annakidején az együttéléskor a házas­sági életközösséget önkényüleg és pedig azzal bontotta meg, hogy a házastársát annakidején szándékosan és jogos ok nél­kül hagyta el. Ezek szerint sem a bontóper rejtelmessége, sem a kellő védekezéshez szükséges adatok előterjesztésének nehézségekbe ütköző körülményei nem nyújtanak alapot arra, hogy a H. T. 87. §-ában foglalt törvényszöveggel szemben a H. T. minisz­teri indokolásának fentidézeít és a törvény szövegével ellen­tétes része figyelembe vétessék és követtessék. Minden törvénynél, így a házassági törvénynél is a tör­vény szövege az, amiben a jogszabály léte, a törvényhozó aka­rata megtestesül. A törvény szövege abban a pillanatban, amikor törvényerőre emelkedik, a törvény indokolási részétől, a törvény­előmunkálataitól vagy egyéb történeti előzményektől különvá­lik. Nem a törvény az indokolással együtt, hanem csak és egyedül csak a törvény szövege az, ami önmagában véve kötelez. Jogállam. XXV. évf. J. füz. I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom