Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Az elmebeteg házastárs bontóperbeli jogképessége

Dí SZENTIRMA"Y ÖDÖN A Pp. 643. §. 2. bekezdése pedig előírja, hogy a házasfelek perképességére az 1894 : XXXI. tc. rendelkezései az irányadók, azaz a házassági perképességnek a jogképesség szempontjából való elbírálásánál elsősorban a H. T. rendelkezéseit kell alkalmazni. Amennyiben azonban a H. T. a házasfelek perbeli jogképességéről nem rendelkezik, a perbeli jogképességnek ezekben a vonatkozásaiban az idézett 642. §. alapján a Pp.-nak a II. cím I. fejezete, a 70. és következő §-ai az irányadók. Az 1894 : XXXI. tc. nem rendelkezik abban a tekintetben, hogy az a házasfél, aki a H. T--ben meghatározott bontóokok alapján a házasság felbontását kérheti, a perbeli jogképesség szempontjából mily rendelkezések alá esik. Ebből az okból ebben a tekintetben a Pp.-nak 70. §-a nyer alkalmazást. Ez a szakasz nem közvetlenül, hanem utalással a magánjog határozmányaira, vagyis a házassági bontópereket illetően a házassági törvény vonatkozó rendelkezéseire, kimondja, hogy a perben és így minden házassági bontóperben is, fél lehet az, aki á magánjog szerint jogképes. A H. T.-nek a házasságnak bírói felbontással való megszűnésére vonatkozó rendelkezései szerint a házasság jogintézményének egységénél és a házasfeleket ebben megillető jogegyenlőségénél fogva a házastársak mindegyikét egyaránt illeti az a jogosultság és egyaránt terheli az a kötelezettség, ami a házasságnak törvényben megszabott tartalmát alkotja. Ebből következik, hogy külön törvényes rendelkezés hiányában mindegyik házasfél a magyar házassági jog szerint jogképes és így mindegyik házasfélnek egyaránt van perbeli jogképessége. A perbeli jogképesség magában foglalja azt a jogosítottságot, hogy az a fél, akinek ez a perképessége van, a pert megindíthatja, keresetlevelet előterjeszthet, azaz felperesként felléphet és magában foglalja azt a törvényszabta rákényszerített kötelmet is, hogy ellene kereset, illetve keresetlevél előterjeszthető, azaz a törvényben meghatározott közjogi perviszonyban alperes legyen, továbbá, hogy mint felperes vagy mint alperes ebben a közjogi perviszonyban, amelynek mint polgári pernek tartalmát a törvények meghatározzák, a bírósággal együtt, úgy amint ezt a törvények rendelik, megfelelő módon összműködjék. Sem a H. T., sem a Pp. a házasfelek bontóperbeli jogképessége tekintetében, kivéve a H. T. 87. §-ban foglalt rendelkezést, korlátot nem szab. Ennélfogva a fentkifejlett jogelvek alapján mindegyik házas-