Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - A szerződési akaratelhatározás jogellenes befolyásolása

A SZERZŐDÉSI AKARATELHATÁROZÁS STB. mert a bérleménnyel együtt alperesnek átadott 6800 korona értékű 8=5 holcl őszi vetés iránt semmi intézkedést nem tartalmaz és e szerint a vetés ingyen jutott volna az alperes tulajdonába*). (Kúria, 1918 dec. 5. P. II. 4140/1918. Mj. Dt. XIII. 52.) Más esetben alperesnek «gazdasági alkalmazottait megijesztették a háború rettenetes hatásai s különösen az a tény, hogy a szomszédos gőzmalom olajhiány miatt kénytelen volt üzemét szüneteltetni s ők attól tartva, hogy később nem fognak olajat beszerezhetni, szokatlanul nagymennyiségű olajat rendeltek meg felperesnél, amely évek hosszú sorára elegendő lett volna» és pedig olyan áron, amely a rendest «túlzott mértékben, mintegy 40%-kal felülhaladta». A kir. Kúria (1918 október 3. P. VIII. 1694/1918., Mj. Dt. XIII. •$.) megállapította a «háborús kényszer»-t s megengedte a rendes árat (értéket) meghaladó árrészlet visszakövetelését. Ez a "háborús kényszer» nem tartozik a kényszer, nem is a tévedés tudatos felhasználásának a fejezetébe. Sajátos kihasználása ez a zűrzavaros felismerhetetlen gazdasági helyzetnek. A háború megszaporította azon eseteknek a számát, amelyekben a gazdasági helyzetet az üzletkötésnél az egyik fél a másiknak a kárára kihasználta. A háborús és a háborút követő időknek a gazdasága olyan kusza és át nem tekinthető, a helyzetek annyira folyton megújulok, hogy könnyen volt alkalom, könnyebben mint rendes viszonyokban a kizsákmányolásra. A folyton változó valuta, érték, ajánlati és keresleti viszonyokban létrejövő ügyleteknél állandóan a jobban informált fél állt szemben az informálatlannal, a viszonyokból következő változást inkább meglátó a mit sem sejtővel, a nagyobb belátás vagy nagyobb gyakorlat (routine) a sötétben tapogatódzó másik féllel. Ezek azok a viszonyok, amelyek okot adtak a törvényhozó árdrágítási jogszabályaira, ezeknek is egyik céljuk lévén a kizsákmányolástól való megóvás. Almást Antal kitűnő német könyvében : Ungarisches Privatrecht, amelynek forgatása magyar jogásznak eléggé nem ajánlható, a kir. Kúriának 1920 nov. 2^-én kelt P. VII. 2908/1920. sz. határozatát említi (I. köt. X. old.) mint az undue influence elvének alkalmazási példáját. A Magánjogi Döntvénytár XIV. kötetében azóta 24. sorszám alatt közzétett határozat valóban szól az ('illetéktelen befolyásolás)) azon jogi következményeiről, amelyeket a bírói gyakorlat a befolyásoláshoz kapcsol «erkölcsellenes mivoltára* tekintettel. Tanúsítja a határozat ekképen, hogy a magyar jogJogáüam. XXV. évf. 3 füz. IO