Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - A szerződési akaratelhatározás jogellenes befolyásolása

M4 Dí LÖW TIBOR uzsorára alkalmazza, amidőn «az egyik szerződő fél azonnal szolgáltatásával szemben a másik fél ellenszolgáltatásának elhalasztása fordul elő» (Kúria, 65. sz. polg. döntv.) és az elbírálást a büntetőbíróságra bízza, okozza azt, hogy azon egyéb ügyletek is, amelyek uzsorásoknak volnának nevezhetők, mert ugyancsak az egyik fél szorultságának vagy könnyelműségének, vagy tapasztalatlanságának a felhasználásával jöttek létre és a másik félnek vagy valamely harmadik személynek a szolgáltatáshoz viszonyítottan aránytalanul nagy ellenszolgáltatást biztosítanak, mind a jó erkölcsökbe ütköző ügyletek csoportjába sorozódnak. Kizsákmányoló ügyleteknek is nevezik ezeket, de ez a megjelölés a most tárgyalt ügyletek körén túlterjedő. Az elnevezés különben lényegtelen, csak azt kell megfigyelni, hogy mindez az ügylet a szorult helyzet kihasználásának típusához tartozik, amily ügylet már csak ezért «bírói marasztalás alapjául nem szolgálhat». (Kúria, 1925 szept. 23. P. II. 731/1925. Mj. Dt. XVIII. 81.) Vannak azonban érvénytelenségi okok. amelyek nemcsak a megállapított típusok keretein kívül esnek, hanem eltérnek a jó erkölcsöket sértő befolyásolás megszokott példáitól is. Ilyen eset, amidőn az ügylet «oly körülmények közt jött létre, amelyek az egyik szerződő fél öntudatos akaratelhatározására való képességét lényegesen* korlátozták, mert a fél «az aznap előzően lefolyt izgalmas események behatása alatt állott és úgy a saját, mint hozzátartozói sorsa miatt súlyos aggodalmakkal volt eltelve» s a másik fél «ennek tudatában és kihasználásával kezdeményezőleg maga» bírta rá «életviszonyaival és vagyoni helyzetével arányban nem álló nagy ügyvédi jutalomdíj)) fizetésének kötelezésére. (Kúria, 1915 jan. 14. 2376/1914. Mj. Dt. IX. 78.) Ebben a tényállásban van valami a megtévesztésből és a szorult helyzet kihasználásából, de egészen egyik csoport jegyei sem illenek rá: mindkettővel szemben némikép sajátos az elbírált visszaélés. Rokon eset az a haszonbérleti ügylet, amelynek megkötésénél a haszonbérbeadó «leányának és férjének súlyos megbetegedése miatt, továbbá mert a gazdálkodáshoz nem értett, pénzzel nem rendelkezett, ellenben őt nagyösszegű tartozások terhelték, oly nyomasztó helyzetben volt, mely akaratelhatározását lényegesen korlátozhatta s ebben a helyzetben alperes rábeszélésére kötötte meg a szerzőc|^st, mely az 1916. évi haszonbér mennyisége tekintetében a helyi viszonyoknak megfelelt ugyan, mégis hátrányos volt a felperesre nézve azért.