Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Az ingó jelzálogjogról

AZ INGÓ JELZÁLOGJOGRÓL 97 következményei alapján vizsgáljuk, azt kell tartanunk, hogy benne eszközt leltünk a Széchenyi-programm megvalósításához. Ámde ha ez intézmény működését gyakorlati részleteiben elképzeljük, méltán támadnak súlyos aggodalmak, vájjon az adósnál hagyott zálogtárggyal nem fognak-e visszaéléseket elkövetni és a vissza- f élések nem fogják-e a közerkölcs romlásának példáival a társadalmi hitelt még dermedtebbé tenni? Azért gondosan meg kell vizsgálni, vájjon az ingó jelzálogjog megfelelhet-e a gyakorlatban eszményi céljának. A Közgazdasági Szemle legutóbbi számában összefoglaltam azokat az érveket, amelyek az ingó jelzálogjog mellett és ellen felhozhatók. Nem kívánom ezeket az érveket most újból felsorakoztatni, csak arra mutatok rá, hogy a felmerülő problémák közül legfontosabbak: i. kijelölni azokat a tárg)akat, amelyek ingó jelzálogul alkalmasak és 2. megtalálni azokat a biztosítékokat, amelyek az adós birtokában maradó zálogtárggyal űzhető visszaélések ellen védelmet nyújtanak. E problémák megvitatásához külföldi jogszabályok ismertetésével kívánok most adatokat szolgáltatni. Az ingó jelzálogjog intézménye legrégebben Angliában és Svájcban fejlődött ki szokásjcgi alapon. Angliában az 1878. évi Bilis of Sale Act törvényes intézménnyé tette. Négy évvel később egy újabb törvény korlátozta a jelzálogul használható ingóságok körét és ettől kezdve Angliában csak a 30 fontnál értékesebb tárgyakra lehet ingó jelzálogot szerezni. Svájcban a kantonális jogok régóta ismerik az ingó jelzálogjogot, ezt azonban a német tradicionális tanok hatása alatt az 1881. évi kötelmi jogi törvény elejtette. Minthogy azonban a gyakorlatban bevált intézmény törvényesítését a kantonok sürgették, a svájci polgári törvénykönyv tervezete ezt újra felvette és a következő tárgyakra kívánta alkalmazni: állatokra, ingó üzemi felszerelésre, továbbá a hivatás gyakorlásához szükséges készletekre és árúlerakatra. A függőtermés a tervezetből azzal az indokolással maradt ki, hogy azt más úton, t. i. előre eladás vagy ingatlan bekebelezés útján is lehet lekötni kölcsön biztosítására. Az 1907 december 10-én kelt és 1915 január i-én életbelépett svájci polgári törvénykönyv aztán úgy oldotta meg a kérdést, hogy ingó jelzálogjogot csak állatokra engedett, ezenkívül azonban megengedte a kézi zálogtárgyaknak puszta értesítés útján vaió utóelzálogosítását, továbbá az 1881. évi kötelmi jogi törvényhez hasonlóan a felek által ingatlan tartozéknak minősített felszerelési tárgyakat, pl. gépeket és szállodai berendezést telekkönyvi bejegyzéssel engedte elzálogosítani. jogállam. XXV. évf. 1 — 2. füz. 7