Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Az ingó jelzálogjogról

98 Df TUNYOGI SZŰCS KÁLMÁN Anglia és Svájc után a mult század nyolcvanas éveiben Belgium és Olaszország vezették be az ingó jelzálogjogot és pedig mindkettő a mezőgazdasági hitel előmozdítása érdekében. Belgiumban az 1884. évi április 115-iki törvény szerint jelzálog% jog szerezhető a gazdálkodó minden olyan gazdasági ingóságára, amelyre haszonbérlet esetén a bérbeadó törvényes zálogjoga kiterjed. Olaszországban viszont az 1887 január 23 iki törvény szerint jelzálogjoggal terhelhetők a folyó gazdasági évben beszedett és magán a mezőgazdasági ingatlanon őrzött termények, valamint az ingatlan művelésére szánt élő és holt (elszerelés. Ugyancsak mezőgazdasági ingóságokra létesítettek ingó jelzálogjogot a régi Oroszországban, továbbá Spanyolországban, Hollandiában, Dániában és legújabban Svédországban is. Franciaországban már 1879-ben készült e tárgyban törvényjavaslat, de ez a szenátusban megbukott. Ezután a mult század kilencvenes éveiben három ízben is terjesztettek a francia kamara elé ilyen tárgyú javaslatokat — sikertelenül; végre a nagynevű agrárpolitikusnak, Mélinenek sikerült a maga javaslatát 1898-ban törvényerőre emeltetni. Az 189B július .8-iki törvény szerint jelzálogtárgyak lehettek a mezőgazdának saját termeléséből származó és a termelés helyén őrzött következő termékei: a kalászban levő és a levágott gabona, száraz takarmány, száraz főzelék és szárított gyümölcs, állati vagy növényi textil anyagok, olajos magvak beszedés előtt is, bor és egyéb szeszes italok, selyemgubok, kitermelt fa, sajt, méz és viasz, növényi olaj és tengerisó. Az új intézménynek a bortermelők között azonnal nagy sikere volt. Más gazdák azonban kevéssé vették igénybe, mert a törvényes garanciákat túlszigorúaknak, a zálogtárgyak körét pedig szűknek tartották. Ezek az okok vezettek az 1898. évi törvény módosítására. A módosító 1906. évi április 30-iki törvény indokolásában még csak szó sincs arról, mintha az ingó jelzálogjog visszaélésekre vezetett volna. Az 1906. évi törvény óta Franciaországban nyilván könyvi feljegyzéssel zálogtárgyul leköthetők a mezőgazdának minden saját termelésű, akar mezőgazdasági, akár ipari cikkei, ideértve az állatokat és a tengerisót is, hacsak ez ingóságok a Code civil 524. §-a értelméoen ingatlantartozékoknak nem tekintendők annálfogva, hogy azokat az ingatlan tulajdonosa a birtok szolgálatára és kihasználására rendelte. A francia kamara előtt most újabb törvényjavaslat fekszik, mely az utóbb említett kivételt megszüntetné és az ingó jelzálogjogot kiterjesztené a mezőgazda termékeinek befogadására szánt tartályokra, valamint általában a mezőgazdasági termeléshez használt minden felszerelési tárgyra,