Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Az ingó jelzálogjogról

96 Dí TUNYOGI SZŰCS KÁLMÁN AZ INGÓ JELZÁLOGJOGRÓL. írta: Dr. Turiyogi SZŰCS KÁLMÁN. A Széchenyi-emlékünnepek napjaiban most mindnyájan a legnagyobb magyar eszméinek hatása alatt állunk. Úgy gondolom, nem felesleges Széchenyi eszméire emlékeztetni akkor, midőn arról tárgyalunk, hogy kívánatos-e az ingó jelzálogjogot meghonosítani. Mikor a «Hitelt» írta zászlójára jelszónak, akkor nemcsak a nemzet jövőjébe vetett bizalmát fejezte ki és nemcsak arra a plátói bizalomra gondolt, amelyet a nemzeti szellem kifejlődése külföldön és a nemzet kebelében előidézni fog, hanem azokra a gyakorlati eredményekre is, amelyek a bizalomnak természetes következményei. Azt hirdette, hogy a nemzeti életet az erők összekapcsolása regenerálhatja; mert nem a monopóliumokhoz való csökönyös ragaszkodás és nem a felforgatásra kész vak gyűlölet viszi előbbre a nemzetet, hanem az, hogy ha a nemzetben kifejlesztett szellem az anyagi erőket Hitel által kultúrtettekre egyesíti. Ez volt Széchenyi programmja és e helyes programmhoz kell mérni az ingó jelzálogjog célszerűségét. Az ingó jelzálogjog megengedné ingó dolgoknak átadás nélküli elzálogosítását. E jog alapján a termelők olyan ingó dolgaikra is szerezhetnének zálogkölcsönt, amelyeket most a kötelező kézi zálog rendszer mellett azért nem használhatnak kölcsönbiztosítékul, mert azokat a termelésben nem nélkülözhetik s ezért a hitelezőnek át sem adhatják. Nyilvánvaló, hogy ha a termelő eszközeinek birtokában maradván tovább termelhet, sőt eszközeinek segítségével hitelt szerezve termelő erejében még gyarapszik is, akkor biztosabban fizető adós lesz, mintha termelési eszközeit zálogházba raktározná. Logikus azért az a feltevés, hogy az ingó jelzálogi biztosítékot nyújtó adós könnyen és olcsón fog termelési hitelt kapni. íme, az ingó jelzálogjog által a nemzeti vagyonnak egy igen jelentékeny része, t. i. a termelésben nélkülözhetetlen ingó vagyon bekapcsolódik a hiteléletbe és hitelre serkentővé válik. Ez a vagyon lesz talán az a kovász, mely a háború óta megdermedt termelő erőket újra erjedésbe hozza. E vagyon biztosítéka fogja talán előcsalogatni és a termelés szolgálatába állítani azt a tőkeerőt, mely a zavaros időkben túlzott nyereséghez szokva nem elégszik meg az ingatlan jelzáloghitel csekély jövedelmezőségével és pusztán személyi garanciára sem hajlandó hitelezni. Valóban, ha az ingó jelzálogjog intézményét pusztán eszményi rendeltetése és elméleti