Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a genfi jegyzőkönyvig

56 D? NIZSALOVSZKY ENDRE melyik fél keresettel kérheti a bíróságtól. Ha az említett feltéte­lek nem forognak fenn, a márka értékcsökkenése alapján csak az adós vétkes késedelme esetében lehet kárigényt támasztani. Ez a Kolumbus tojásához hasonló megoldás csak kis állam­terület, tiszta és áttekinthető gazdasági helyzet, gyors peres eljárás és hamarosan kialakuló egységes bírói gyakorlat mellett lehet megfelelő és főként az szükséges előfeltétele, hogy a bíróságnak nyújtott fehér lap ne veszélyeztessen olyan az állam gazdasági rendje szempontjából fontos érdekeket, amelyeknek védelmét a bíróság külön törvényi útbaigazítás nélkül nem tart­hatja feladatának. IX. Az ismertetett valorizációs szabályok részletes kritikája he­lyett szabadjon néhány általános megjegyzésre szorítkoznom. A lengyel rendelet óta az általános valorizáció kérdését nem sorolhatjuk a megoldhatatlan problémák körébe, bár az is kétségtelennek látszik, hogy a probléma megoldása csak az arany alapon nyugvó értékálló pénz megvalósítása után követ­kezhetik be. Azok a kísérletek, amelyeket ez időpont elkövet­kezése előtt mind Németországban, mind Lengyelországban az indexvaluta, illetőleg értékálló takarékbetétek behozásával tet­tek, nemcsak nem váltak be, hanem a labilis törvényes pénz­nem nagymérvű értékzuhanását idézték elő, mert mindenki igye­kezett a nem értékálló papirpénztől szabadulni. Kétségtelen az is, hogy a lengyel rendelet változatlan átvétele még az említett feltétel bekövetkezte után sem történhetnék meg, mert az a lengyel márka árfolyamalakulásának felel meg, amelytől a ma­gyar korona árfolyamának alakulása lényegesen eltér. A lengyel rendelet táblázatából kitűnően ugyanis az arany zloty értéke 1923 februárjától 1924 februárjáig 6800-ról 1.800,000 lengyel márkára emelkedett és így a rendelet bátran alkalmazhatott 10%-os kulcsot is, mert még e kulcs alkalmazása mellett is a hitelező jelentékenyen nagyobb lengyel márka mennyiséghez jut, mint amennyihez valorizáció nélkül joga volna. Rá kell még mutatnom arra is, hogy a lengyel rendelet szépen kidolgozott rendelkezései kártyavárként omolnának össze, amint az új pénz­nem az értékromlás lejtőjére kerülne. Nálunk tehát az általános valorizáció ideje még nem kö­vetkezett el. A kérdés tehát csak az lehet, hogy van-e helye annak, hogy a valutaromlásnak egyes kirivó esetekben mutat­kozó következményeit jogszabályalkotással hárítsuk el. Vannak, akik a jogszabályalkotást a valorizáció körében feleslegesnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom