Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 10. szám - A valorizációs törvényjavaslat

SZEMLE. 489 megtalálásáról van szó. De éppen ez a megnyugtatás nem árad ki a javaslat paragrafusaiból. Egyedül az életbiztosítás tekintetében ád az eddigi semmivel szemben valamit, ha csak igen keveset is. Máskülönben szinte mikroszkóppal kell keresni benne olyan árnyalatokat, amelyekkel túlmegy a már kialakult bírói gyakorlaton. Ellenben visszafejleszti az állam magánjogi felelősségét; visszafejleszti «arányszám »ával a magánalkalmazotti nyugdíjakat; a baleseti járadékról nyújtott keretintézkedései is csak a 87. teljes-ülési határozat meghozatala előtt jelentettek volna haladást. Leglesujtóbb azonban az államkölcsön és a tiszta pénztartozások felértékelésének teljes kizárása. Főleg: utóbbiaknál lehetetlen nem gondolnunk a német rendezésre, amely szűkkeblűsége mellett.is eljutott már elvileg az aranyérték 25%-áig. Ez minálunk azt tenné, hogy 1 régi korona = kb. 3600 mai koronával. A javaslat ellenben, ezen a téren még mindig 1 papirkoronával akarja játszatni 1 aranykorona szerepét. Ennyivel szegényebbek volnánk a németeknél ? Ezt a pénzügyminiszter sem hiheti. A valorizáció ügyét nem szabad a valorizáció törvényével elbuktatni. Pillanatnyilag kevésbbé aktuális, de a jövendő évtizedek számára egészen elsőrangú fontosságú kodifikációs munkálatoknak egész sorát említette az .igazságügyminiszter, mint készülőt s részben mint már előkészítetted Egyes reformokat pedig más helyekről pendítettek meg. Meglepő, hogy szinte a corpus juris felerészének megcsinálásáról vagy megreformálásáról lehetne egyszerre szó. Hatalmas sorozat: a polgári törvénykönyv, a büntető és kereskedelmi törvények novellái, a kényszeregyezség átalakítása, reformok a hitbizomány, az örökösödési eljárás, általában a bírói szervezet és eljárás terén, a kamatügy rendezése, az ingó jelzálog és a korlátolt felelősségű társaság új intézményeinek behozatala, a magánalkalmazottak jogviszonyainak rendezése stb. Ha ez mind meglesz, a gyakorlati jogász újra tanulhatja és az elmélet embere újra megírhatja a magyar jog nagyobb részét. Van ebben a kodifikációs lázban egy elem, amelynek nem örülünk. Régi, de szép törvényeinkről nem tudjuk, nem fog-e a mai idő rajtuk rontani, még ha javítani akar is. Különösen a büntető- és a kereskedelmi törvény tekintetében jobban bízunk az alapkódexek szellemében, — bár nem kétes, hogy egyes pontokon ezen kódexeket is hézagosnak bizonyította a hosszú idő múlása. A polgári törvénykönyvnek most elkészülő szövege, ha jól tudjuk, már az ötödik. Maga a kodifikáció iránya is fordult az