Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 10. szám - A valorizációs törvényjavaslat

490 SZEMLE. évtizedekre nyúló munkálatok során. Ma már nem a német BGB. komplikált, nehéz, acélos precizitása az ideál, hanem a svájci törvény rövidebb es elvilegesebb módszere. Kevesebb gép, több szellem; kevesebb jogásziasság, több életszerűség. Ügy halljuk, a magyar szöveget is ilyformán dolgozták át, kigyomlálva belőle például az utalások tömegeit. A legélénkebb érdeklődéssel várjuk a javaslat közzétételét. Mindamellett a lefolyt évek még a magánjogi kódex jelentősége tekintetében is szkeptikusabbá tettek. Öt éve, amikor ezeken a dolgokon elmélkedtünk (« Kódex vagy döntvénytár ?»), súlyosabbnak tartottuk a a törvénykönyv lét- vagy nemlét-kérdését. Azóta megtanultuk, hogy a § nem jogbizonyosság: hiszen pl. a kereskedelmi törvény 324. vagy 326. §-ai körül, amelyek pedig írott jog, önmagával szögesen meghasonlott joggyakorlatot tapasztaltunk. Néha a $ betűje csak árt a szellemének. A végső szempont: pedig az, hogy a kodifikált jog alapján ugyanazok a bíróságok ítélnek, amelyeknek szavában a nemkodifikált jog is él. Men, no measures: a jog jó, ha a bíró jó. Nem azt akarjuk mondani, hogy a polgári törvénykönyv megalkotása nem volna elsőrangú ügy, — de még elsőbbrangú a bíróságok ügye és a bírák szelleme. Különben pedig a legnagyobb ingenium sem láthatja előre, mi a hatása annak, van-e, nincs-e kódex. Zsögöd (Jogszabálytan, 2 só. sk.) pl. azt tanította: «Közeit s távolit egybekapcsolni, századokon végiglátni: erre tanít, erre nevel a szokásjog. Míglen a kódex az ő kis kamrájában rövidlátókká tesz.* «A kódex-juristát . . . egészen elvonja a kódex attól a közvetlen szemlélettől, hogy hiszen az, hogy ez ne így legyen, a jogviszonyoknak egyik legelsőrangú postulátumába ütközik.» Ezekből teszem a valorizáció tekintetében, amelyen ma mint legközelebbin mindent mérünk, az következnék, hogy a Reichsgericht nehezebben juthatott volna el a jelzálogos terhek felértékeléséhez, mint a Kúria. Pedig a német bíró a maga kódexével elért oda 1923-ban, a szokásjogos magyar bíró 192^-ben senu Zsögöd szempontja nyilván helyes, de csak formális; vannak a jog megjelenési formájánál nyomósabb realitások. így példánk szempontjából: az ingatlan súlya más itt, mint ott; különböző a közszellem is. Nagy figyelem irányul a kénys^eregye^ség reformjára. Részletintézkedésekben egész sor változtatást, köztük javításokat is proponáltak és fognak megvalósítani. De a nagy kérdés: nem kellene-e az egész intézményt eltörölni? Ennek a radikális megoldásnak is vannak hívei: az adós fizessen vagy menjen csődbe, de ne találjon ilyen középutat, amely annyival kellemesebb neki.